Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

udvar tartotta a szavát - Ernő báró, mint tőle magától tudjuk: lelketlen emberek tanácsára Budapestre költözött. S hogy megéljen valamiből, elszegődött pincérnek a New York kávéházba. Természetesen egy percig sem maradt titokban, hogy igazi főúr tisztelte meg az itt sereglő közönséget, amiről maga Wallburg is gondoskodott, aki ekkor mát javában dolgozott azon a német nyelven hamarosan kiadott kötetén, amelyben fotók és dokumentumok kíséretében mondja el a világnak igaz történetét. Az Ein Justizmord című munkától remélte, hogy támogatókat találhat az udvar meggyőzésére, fogadja végre vissza őt és testvéreit a Habsburg-családba. A pesti kávéházak mély vizéből feltámadó legenda szerint Báttaszéki Lajos - „a Bátta", az utolsó bohém, egyébként jogász és hírlapíró - volt az, aki utalva a történetre, és tréfát faragva a különös helyzetből, bátó Wallbutg Ernőt először intette magához ezekkel a szavakkal: Főúr! Fizetek! (Bár az is lehet, hogy más összefüggésben főurazta, Báttaszéki ugyanis a legritkábban fizetett jobbára csak fogyasztott. iVIeg lejmolt. Esetenként éppen a jóindulatú pincéreknél.) „Bátta Luiz" bonmot-ja ragadósnak bizonyult. Nemcsak Ernő főúrra kiterjedő hatállyal. Hetek alatt elterjedt a megszólítás a nagybudapesti, sőt az otszágos kocsmológia és kávéházológia teljes felségterületén, és időtálló, máig terjedő hatállyal. Maga Wallburg Ernő, aki végül nem tudta kiharcolni a születéséhez kapcsolódójogokat, rövid ideig, csak 1902-ben és 1903-ban szolgált fel egyébként a városban. Főpincér megjelöléssel is csupán 1903-ban jegyzi a budapesti címtár egy zuglói, Róna utcai címen, itt bérelhetett akkor hónapos szobát. 1904-ben mára Baross téren lakik mint magánzó. 1906-ban utazóként regisztrálja ez az adattár, akkor éppen a Kisfuvaros utcában él. 1908-ban is utazónak mondatja magát, címe Népszínház utcai. 1909-ben is utazik még - vélhetően a saját ügyében és némi eufemizmussal határozva meg státusát-, de már a Futó utcában lakik. 1913-ban mint ügynököt jegyzik, a Salétrom utca 4. szám alatt bérel lakást. 1920 februárjában tért meg rangos őseihez. Az Aréna út 63-ből temették. A halotti anyakönyv szetint tüdőgümőkórban hunyt el. Morbus hungaricusban tehát. Az egyetlen LIabsburg, aki minden jogvita ellenére kétségbevonhatatlanul és érvényesen lett főút Budapesten. Emlékét számos gyermeke némelyikének gyermekei, unokái őrizték, őrzik, akiknek körében még tartja magát a remény: egyszer talán elismeri a világ származásuk már túl sokra persze nem jogosító igazságát. 2002. szeptember 23. Búza Péter