Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

szintes, egyemeletes kis épületek legtöbbje azonban bontásra vát, nem sokára eltűnik, mint hajdan a Tabán, a közelmúltban Óbuda és Újlak. Jó néhány meglepetés érhet bennünket ezen a környéken, s itt nemcsak a közbiztonságra gondolok, hanem olyasmire, hogy befordulunk az Üllői útról a Viola utcába, s mindjárt a második ház kapuja fölött (a 45. számnál) megpillantunk egy lófejet például. Szokatlan dolog ez, más házakon ugyanis istenfejek és oroszlánfők állnak ezen az építészetileg hangsúlyos ponton, a zárókő helyén. Oka lehet annak, hogy az isteneket lóval helyettesítsék. A lakók úgy tudják, valamikot istálló volt hátul az udvarban, amit készséggel elhiszek, sőt hajlamos vagyok kicsit még többet is gondolni. Úgy tudom, a szomszédban, az Üllői úti saroktelken állt egykor az Arabs Szürkéhez címzett híres kocsma, amely az irodalomba is bevonult Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond révén. Ma már modern vonalú bérház található a satkon, nyoma sincs az Atabs Szürkének. Valamikor állítólag fiákeres gazdák és hullaszállítók törzshelye volt. A közelben, a Lenhossék (korábban Szvetenay) utcában működött ugyanis a törvényszéki hullaház, sőt ott van ma is. A kocsmában állandó téma volt a ló. Adták-vették itt a jó igásokat, sőt a hátul lévő istállóból olykor elő is vezették a szóban forgó állatot, s megfuttatták az Üllői úton. Ez a hátsó istálló talán érintkezett a mi házunk, a „lófejes ház" istállójával, esetleg elképzelhető, hogy ugyanaz lehetett. Akárhogy volt is, a Iófejnek valami módon köze van az Arabs Szürkéhez, hiszen az a tőszomszédban állt. így a különös zárókő, azt hiszem, utolsó emléke az irodalmi hírű kocsmának. Oriz valamit a hely szelleméből. De már nem sokáig: jövőre bontják a százötven éves, lófejes házat. 2001. június 15. Csordás Lajos Róth Miksa átlátszó világa Emlékkiállítás nyílt az üvegműves egykori otthonában A kávéval vigyázzon, csak a tálca fölött kevergesse, mert ez az erederi terítő, figyelmeztet Varga Vera művészettörténész. Tisztelettel simogatom meg a nevezett terítőt, miközben azon igyekszem, hogy a kinti latyak áztatta cipőm is minél kevésbé érintkezzen az ebédlőbútorral és a szőnyeggel: ennél az asztalnál, tudom meg, egykor Róth Miksa vacsorált.