Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
A félmúlt és a féljelen határán
A Nefelejcs utcai ház ma végre felújítva áll az Erzsébetváros szívében, készen arra, bog)' fogadja a látogatókat. Ezt akár természetesnek is vélhetnénk, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, korának mily neves személyisége és elismert művésze volt Róth Miksa. Amerre nézünk, az ő munkáit látjuk, a Szent István-bazilikától az Országházig, a Zeneakadémiától a lipótmezei elmegyógyintézetig. Az egykori lakás felújítása és a hagyatékba tartozó üvegfestmények kiállítása azonban nehezebben valósult meg, mint gondolnánk. Pedig - tulajdonképpen - a körülmények az utókor kezére játszottak. Róth Amália, azaz a mester lánya, Lili néni halála pillanatáig egyben tartotta a hagyatékot. A Nefelejcs utcai lakásban ennek érdekében vendégül látta Horthy Miklóst, majd néhány évvel később Rákosi Mátyást. Annyit sikerült is elérnie, hogy míg a földszinti műteremből két lakást alakítottak ki, s elveszett a műhely hátsó épülete is, az emeleti lakáson csak egyetlen albérlővel kellett osztoznia. Teltek-múltak az évek, míg végül megjelent Ráday Mihály és felvetette: a hagyatékot továbbra is egységesen kellene kezelni és az egykori lakásban tartani, hiszen egy múzeumnak adományozva az üvegfestmények csak a raktárakat gazdagítanák. A Róth-hagyaték ügye ekkor révbe érkezni látszott. Csiha Judit akkori tanácselnök az elképzelés mellé állt, megalakult az Erzsébetvárosi Róth Miksa Alapítvány kutatóriuma, és Varga Vera szerint egy év alatt megnyitotta volna kapuit a múzeum is, ha az önkormányzati választás nem hozza magával a kuratótium és az önkormányzaton belüli cselekvési kedv megváltozását is. Ámde így történt: az új kuratóriumba nem választottak be művészettörténészt, a múzeum ügye pedig háttérbe szorulni látszott. Varga Vera eközben tovább dolgozott. Még Lili néni életében leltározta a hagyatékba tartozó üvegfestményeket, mozaikokat és más tárgyakat, s miközben a Helikon Kiadónál megjelent a Róth Miksa munkásságáról szóló könyve, sikerült megindítani a művek, valamint a berendezési tárgyak restaurálását. Mester Éva, Orosz Csaba és Mravik Lászlóné kitűnő munkát végeztek: ez látható is a múzeumban, noha ott csak a hagyaték kisebb fele fért el. Az emlékmúzeum belső kialakítása a kivitelezőt, Szendy Miklóst dicséri. A lakásbelsőt ábrázoló fotókat felhasználva gyártatták újra a tapétát, restauráltatták a bútorokat és a csillárokat. Csak az ebédlő eredeti Róth üvegablakainak helyreállítására nem sikerült eddig sort keríteni, mondja bánatosan Varga Vera, akinek egyébként a továbblépésre is van elképzelése. Úgy véli, az egykori műhelyépületben ki lehetne alakítani egy olyan „üvegcentrumot", amelyben az Iparművészeti Főiskola hallgatóit képezhetnék, s ahol végre megteremthetnék egy video-
