Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

munkájuk a Fiumei úti OTI-székház, amelyről lebontották híres tornyát. Nincs meg már az általuk tervezett színház Déván. Üresen pusztuló munkájuk a Petőfi Szálloda Szentesen, a Palace Szálló Budapesten és most a Liget Szanatórium. Nagy kár. A Terézvárosban pusztul el - többek között - egy roppant értékű ház és az egész ország lesz szegényebb. Budapestnek, a fővárosnak - s ezt az országunkba érkező vendégek, a magyarországi jogszabályokat nem ismerők egyszerűen nem hiszik el — ebbe semmilyen beleszólási lehetősége sincs, Budapest születésének 125. évfordulóján! 1998. május 2. Ráday Mihály A királyi szegecs A Szabadság-hídon mindig történik valami, hol egy öngyilkosjelölt mászik fel a turulhoz, hol meg hajó ütközik a hídpillémek, mint a minap is. Most azonban a híd egy titkáról lesz szó, a vasszerkezet sok-sok szegecse közül az egyiktől, amelyet maga Ferenc József kalapált be. A dolgos Magyarország dolgos királya 1896. október 4-én ütötte helyre az utolsó szegecset a kész hídba, amelyet egyébként éppen róla neveztek el. A királyi szegecs ezüstből készült, F. J. monogramot véstek a fejébe. Gyűrű alakú fémtok vette körbe, amelyen egy üveglapocska akadályozta meg, hogy a kíváncsiskodók a kezükkel hozzáférjenek. Amíg a hídon nem dübörgött át annyi autó, mint most, s kényelmesebb volt a közlekedés, bizonyára sokan megálltak, hogy megszemléljék. Hol is pontosan? A pesti hídfőnél, a hídőr házikója mellett. De ne keressék. Nincs meg. Az ezüstszegecs 1956-ban eltűnt. Később alumíniummal pótolták, ám hatom napon belül azt is ellopták. Nyilván azt hitték, szintén ezüst. Pótolták a pótszöget is, hiába. Ma már csak a tok van meg. Nem is próbálkoznak a pótlással. Tudom, reménytelen, de ha megvolna még valahol az ezüstszegecs, szép volna, ha a „tulajdonos" felajánlaná a Budapesti Történeti Múzeumnak. 2001. augusztus 3. Csordás Lajos