Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos
Voltak aztán olyan tászorulók is, akiknek nemcsak létezéséről, hanem három-négy mondatba összezsúfolt élettörténetéről is hallhattunk. Autózás közben vagy bármely üzletbe betétve szembesülhettünk ezekkel a sorsokkal. A legnépszerűbb kereskedelmi rádióadó angyalkája heteken át keringett az ország fölött, húst, déligyümölcsöt, édességet, ruhaneműt vitt a rászorulóknak. Reklám volt persze, nem is ügyetlen, de a történetek nagyon is valódiak. Jóságos, de éhes nagymamákról, az iskolát két váltás ruhában kitűnően végző unokákról szóltak. Az angyal, mint hallom, karácsonyig kotántsem jutott el mindenhova. Végül aztán ott van az az asszony, akivel minden reggel találkozom a Körút sarkán. A hajléktalanszállóról rögtön ide jön, árusítani a hajléktalanok lapját, a FedélNélkül-t. November elején beszélgettünk először, amikor hirtelen bejött a nagy hideg: mesélte, borzasztóan megfázott. Azóta előfordul, hogy egyenesen hozzám siet, amikor meglát a lámpánál várakozó kocsisorban. Néhány hét alatt tele lett az autó újsággal. A megunt ruhákat az idén is eljuttattuk a vöröskeresztnek, a máltaiaknak összeállítottunk egy csomagot levesporból, tésztából, konzetvből. Megtudtam, hova költözött a bélyegbolt, ha hívnak, lediktálom az új címet. Az elmúlt hetet viszont kénytelen-kelletlen azzal töltöttem, hogy új útvonalakat dolgozzak ki. Most már háromféleképpen is ki tudom kerülni a Körút sarkát munkába jövet. 1998. december 29. N. Kása Judit Ágy, asztal, tévé Harminc hipermodern utcai illemhelyet kínál egy német cég némi reklámfelületért cserébe a Városházának, amely úgy tűnik, ráharap az ajánlatra. A vécék a fényképek tanúsága szerint rendkívül dekoratívak, igaz, a Dísz térről eléggé kilógnának. Úgy hírlik, van egy olyan verzió, hogy a vécéket ingyen használhatnánk: az érkezéskor bedobott fémpénzt távozáskor visszaadná az automatika, ami botzasztó szimpatikus. Egy baj van csak ezzel az egésszel. A csatornázási művek illetékese egyszer elmesélte, hogy hidegebb feggeleken, amikor a takarítók végigjárják az illemhelyeket és kinyitják az ajtajukat, fürtökben dőlnek ki benttől a hajléktalanok.