Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

Kohn bácsi. Mint a novellákban, mint a viccekben. Kohn bácsi, a kereskedő. Azt mondja, elég volt. Hetvenöt évesen mit is mondhatna? Amikor a bérleti díj 12 ezerről 52 ezerre emelkedik, amikor már nemcsak a rezsi magas, de a vérnyomás is, amikor túl egy érelzáródáson és sok évtizednyi roboton meggyengül az egészség, amikor terhes már hajnali kettőkor, jobb esetben hajnali négykor kelni és a nagybanin tülekedni, bog)' nyitáskor ott kunkorodjon az uborka, ott gömbölyödjön az alma. Végre. Nem jönnek többé a környékbeliek, nem jönnek a tévések a közeli Szabadság térről és nem jön Kabos László sem, hogy Kohn bácsival viccet cseréljen. Megy majd az öreg, hogy végre-valahára eleget tegyen a termelők meghívásainak, beszélgessen egy kicsit, pihenjen sokat. Az üzletből meg csillogó butik lesz, játékterem vagy glancos-flancos sörbár, tulajdonképpen mindegy is. A törzsvevők egy ideig szomorkodnak majd, aztán beszippantja őket is valamelyik puccos üzletközpont. Azt mondják, minden csoda három napig tatt. Kohn Ottóé harminc évig húzta... 1997. június 30. r. z. Kovács úr, a pesti vicctrafikos A tehén alakú tejeszacské)té)l a zenélő gumióvszerig Kovács Ferenc, a terézvárosi polgár, feltaláló és író 1990-ben úgy döntött, hogy belép a Magyar Szocialista Munkáspáttba. Mindig is vonzották őt a baloldali eszmék , de csak három hónapig bírta a mozgalomban: csalódott benne, így 1990 szeptemberében emléktáblát állított magának, jobban mondva az Elfelejtett Civilnek. A táblát hamarosan ellopták, de lássanak csodát, pár hónap múlva megkerült: egy fegyvercsempész rejtegette az ágyneműtartójában. De Kovácsot addigta már egy újabb ötlet foglalkoztatta: gipszbe öntetté magát, teljes életnagyságban, amint egy padon ülve a kezét nyújtja a világnak. A kinyújtott kezet egyébként nem csupán egy könnyen megtagadható szimbólumnak tekintette: másik célja az lett volna vele, hogy az elhaladó polgár ráakaszthassa a szatyrát, amíg megköti a cipőfűzőjét vagy megpihen egy percre a pad másik felén. A művet, amelyet a sok bába (politikus) között elveszett gyerek (az átlagember) allegóriájának szánt, eredetileg a Szoborparkba cipelt Lenin helyén akarta felállíttatni (mond-