Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

ván, „eleget integettek ott a politikusoknak, most integessenek végre a közembernek"). A szobor azonban mégsem kerülhetett ki a térre; a feltaláló szerint azért, mert az 1991-ben napvilágot látott Belügyminiszter az ágy alatt című novelláskötete egyesek kedélyeit annyira felkorbácsolta, hogy ezek az egyesek egyszetűen nem engedték felállítani. Különben Kovács a mai napig sem mondott le a szobor tervéről (ám ha azt halljuk, hogy felavatta, ne a Felvonulási téren, hanem a házánál, a Nagymező utcában keressék majd, ahol az emléktábla is állt). 1992-ben azután Kovács Ferenc egyszer csak eltemette a hatezer esztendeje szenvedő és szenvedtető politikát. A szertartást, amelyen a korabeli híradások szerint egyetlen könnycsepp sem hullott, a Farkasréti temetőben rendezte meg. Naná, hogy ott volt az egész sajtó. A következő nagy évszám 1993. Kovács megalapítja a Kovács Pártot, amelynek főcélja: a parlamentbe bejutván feloszlatni az ország összes politikai pártját, s ha ezzel végzett, önmagát. A pártvezér kiszámolta: mai árakon választási ciklusonként közel hárommilliárdot spórolna a hon, ha ezt megtennék. Egyébként a szervezetet, amelynek tagsága most közel félezerre rúg, valami okból nem voltak hajlandók bejegyezni, de ez Kovács szerint nem baj, mert a párt valójában nem is működik, csak van. Az 1993-as esztendő és a mai nap közé eső időszakban keveset lehetett hallani Kovács Ferencről, a múlt héten végképp úgy tűnt tehát, ideje újra megkérdezni tőle, min mesterkedett az elmúlt két évben, és bog)' legközelebb mivel akarja meghökkenteni a publikumot. Mi tagadás, e sorok íróját, aki korábban sohasem járt nála, már az ajtaja előtt sikerült meghökkentenie anélkül, hogy ő maga jelen lett volna. Nos, portáján a belkerületi házak 99 százalékában ismeretlen rend és tisztaság honol; az összképet azután két nemzetiszínű lobogó és egy olyan csengőgomb teszi még hihetetlenebbé, amely nemcsak csengetésre alkalmas, hanem azt is jelzi, hogy otthon van-e a gazda, avagy nincs, illetve, hogy rögtön jön-e. Nem nehéz kitalálni: a mester egyik találmányáról van szó. Kovács Ferenc amúgy könnyen nevető, mozgékony ember, semmiképp sem néz ki negyvenötnek, pláne farmerban, flanelingbcn és hadibakancsban nem, ahogy a baracklét szürcsöli poharából, egy másik találmánya segítségével, amelyet kanalas szívőszálnak nevez. Körülötte, az ajtón túli területhez képest mérsékelt rend, a padlótól a plafonig könyvek, közéjük tűzve, iránymutatóul József Attila és Juhász Gyula képe, aztán megint József Attiláé, akár egy nyugodt életű középiskolai irodalomtanárnál. Ennyit a külcsínről. Kovács, mint meséli, a régi pesti jasszok életét élő apja miatt állami gondozottként nőtt fel. Tizennyolc éves korában tanult meg olvasni (!), Jókai