Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

ni. „A te lányod itt soha nem fog fellépni", mondta neki a cirkuszigazgató. Hiába könyörgött a Balázs bácsi, hogy én vagyok a legjobb repülője, kapitalistának itt nincs helye, hangzott a válasz. Akkor az apám felszállt a tizenhármas villamosra, hogy kimegy a temetőbe, és öngyilkos lesz. Nem sokkal később egy aggregátor mentette meg Schneller Péter életét és családja jövőjét. Egy ismerőse ajánlotta fel, keressen rá vevőt. Szerzett vevőt, ezzel némi pénzt, így egyelőre nem ment a temetőbe. Lassan-lassan konszolidálódott a Schnellet család élete. Schneller Manyika kilencszázhatvanötig állt helyt párhuzamosan a cirkusz és a vurstli világában. - Ez a szakma kimondottan a kiöregedett artistáknak való. Kicsit hasonlít a cirkusz világához, bár nem olyan látványos. A cirkuszban felvettem a fényes kosztümöt, a vurstliban a kötött mellényt. De míg a bohóc öt percig mulattat a porondon, én itt egész nap azt teszem. - Kezdetben lent voltunk, aztán megüresedett a hely, akkor kerültünk ide középre, itt volt mindig a legnagyobb forgalom. Először a körkerékpárunk ment meg a kis halászat, kisebb lövölde. Hetvenben aztán leégett minden, akkor vettük ezt a körhintát. Muzeális datab, de annyit se fogyaszt, mint egy mosógép. Az ötvenes években a lövölde volt a sláger, mert nem lehetett puskát kapni. Klórt, káliumot, és kénport kevertek össze, abból gyúrtak figurát. Rálőtt az illető, a figura leesett, nagyot durrant, maradt utána borzasztó nagy füst, és akkor mindenki örült. - Eleinte nem adtunk nyereményt, maga a lövés volt az: hármat vittek tíz fillérért. Később, ötvenhárom körül jött az első ajándék: a temetői papírvirág mögé legyezőt hajtogattunk, és ráhúztuk a hurkapálcára. Később a műanyag Frédi-Béni lett a sláger, a hatvanas években pedig a kacsintós pénztárca, a néger nő és a mozgó fejű bika. A halászatban a similabda ment, a gipsz állatfigurák, az ólomkatonák. Most már minden műanyag, de hát ennek így kell lennie - gondolkozik el Manyi néni, és nagy nehezen elfogadja a forró reát. Kalandozunk tovább az időben. - Nagyobb élet volt itt régen - mereng el -, villamossal jártak ki az emberek, ivott a gyerek egy bambit, lőttek neki valamit, és még mindig olcsóbbak voltunk, mint a város. A majálisokon, juniálisokon pedig egyenesen özönlött a nép. A vasasszakszervezer vezetőjével - Puskásnak hívták, ezért rajta ragadt az Öcsi név egyfolytában versenyt lőttek. De akadt olyan nap, amikor felnyitottak és arra vártak, hogy összejöjjön végre egy kiló kenyér ára. A Nagyréten az em-