Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

- Elég vegyesek a reakciók, dc a többségükben pozitívak. Az olvasók általában a nagyrabecsülésükről biztosítanak minket, és gyakran megkérdezik, hol van olyan elviselhető étterem a városban, ahová nyugodtan elmehetnek, például egy családi találkozóra. Felháborodni csak a vendéglősök szoktak, akik úgy érzik, méltánytalanság érte őket. - Megesett már, hogy megfenyegették önöket? -Voltak, akik perrel fenyegetőztek, de arra mindig figyelünk, hogy bizonyítani tudjuk, amit leírunk. Mindemellett a kritika szubjektív műfaj, így egyéni ízlés és stílus dolga, hogy mit és milyen módon közelít meg. Mi mindenesetre sosem igyekszünk rosszat írni arról, ami jó. - Előfordult-e mégis, hogy utólag úgy érezték: tévedtek? - Igen, de nem úgy, ahogy gondolja, hanem éppen fordítva. Volt egy étterem, amit nagyon megdicsértünk, aztán amikor visszamentünk, kiderült, hogy pokoli a hely. Tolakodó és modortalan pincér jutott másodszorra, és ettől hirtelen megváltozottt az egész étterem. Egy vendéglő ugyanis nem a konyhánál kezdődik és nem is ott ér véget. -Az írásaikbé)l kitűnik, hogy rendszerint valamilyen különlegességet esznek. Mi az oka ennek: csak a különleges ételeken lehet lemérni, mit tud egy konyha vagy annyira ínyencek, hogy az egyszerűbb étkekre rá se néznek? -A legegyszerűbb ételről is azonnal kiderül, hogy mire számíthat az ember, úgyhogy csak ezért nem kell különlegességet választani. Sőt, már az előételnél kiderül minden. A helyzet az, hogy egyszerűen kíváncsiak vagyunk - ezt nevezhetjük ínyencségnek is -, ezért választunk időnként bonyolultabb ételeket. -Akárkiből pedig nem lesz ínyenc... - Mindkettőnknek vannak közeli, hogy mást ne mondjunk, egészen családias tapasztalatai arról, milyen is egy igazi, fantáziadús, leleményes konyha. - És önök tudnak-e főzni? - Hát mi nem. - Elárulnák, hogy mi a kedvenc ételük? -Az egyikünké a rák - bármilyen formában -, a másikunké a libamáj, saját zsírjában kisütve, pirítóssal és hagymával. - Lapunkban egyszer azt írták, hogy Budapesten csak a nagyon gazdag emberek számíthatnak tökéletes ételekre és kiszolgálásra, az egyik hetilapnak pedig nemrégiben azt nyilatkozták: a magyar főváros a vendéglátás szempontjából egy lepratelep. Ennyire rossz a helyzet? - Ebből a városból szinte teljesen hiányoznak az elfogadható középkategóriájú éttermek. Ezek a helyek rettenetesen lepusztultak, a konyhájuk