Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

-Tényleg! Van benne valami. De nem bántam meg. Gyors, sikerorientált ember vagyok. Nem tudnám azt csinálni, mint egy festő, aki csak a halála után lesz elismert. Nekem az kell, hogy lássam a vendégen, ízlik neki az étel, meg van elégedve. Sokszor kiállók a pulthoz, ahonnan látom az üzletet és a zsongást. Ezt szeretem. Beteg lennék, ha nem csinálhatnám. Tudja, mi a baj? Az, hogy sokan nem azt csinálják, amit szeretnének. Szerintem ettől van olyan sok depressziós nálunk. Itt van például a fiam. Ha nem akarja, nem ezt csinálja tovább. Azt kell tennie, amit szeretne, ami érdekli. Ha akarja, ő lesz a főnök. Ha nyit egy pubot vagy bármi mást, nem orrolok meg rá. - Vallja be, azért a lelke mélyén szeretné, ha a fia továbbvinné a Rosenstein nevet a vendéglátásban! - Természetesen. Egyébként könnyű helyzetben vagyok, mert azt mondja, hogy így lesz. Most is itt van, ő az egyik pincér. Én meg a mindenes. Nem főnök vagyok, hanem kolléga, aki ha kell, hagymát pucol vagy bármit, amire szükség van. Ez csapatmunka. Egy csorba tányér, egy rosszul elmosott pohár mindannyiunk munkáját tönktetcszi. Maximalista vagyok, és borzasztóan rosszul érzem magam, ha nem tudok minden apró részletre odafigyelni. - Régi vágáséi tulajdonos lehet. - Minden tekintetben. Nemcsak elvárásaimban vagyok szigorú, hanem konzervatív vagyok abban a tekintetben is, hogy családtagnak tekintem a munkatársaimat és a vendégeimet is. Önbecsülés, mások tisztelete. Ez az alap nálam. - És régi vágáséinak számít abban is, hogy „nevére vette" a vendéglőjét. Ennyire biztos volt a sikerben? - Bíztam magunkban, persze, de ez nemcsak erről szól. A nevemet adtam, vagyis felelősséget vállaltam. A rossz szakács bújik el. - Gondolkozik a továbblépésen, esetleg egy Rosenstein-étteremlánc alapításán? - Sok ajánlat van, de amit nem tudok ellenőrizni, az számomra nem megnyugtató. Inkább nem. Idős vagyok ahhoz, hogy kísérletezzek. Kudarcot, félsikert már nem szívesen élnék meg. Egyébként is stresszes vagyok, mint a színészek. Lámpalázas tudok lenni attól, hogy ízlik-e az étel, vagy sem. -Van receptje a jé) étteremnek? - Például az, hogy senkinek sem szabad azt gondolnia, ő a legjobb. És azt sem, hogy hibátlan. Másrészt nem szabad másokat kopírozni. Az én vendéglőm olyan, amilyen én vagyok. Egy kisvendéglőhöz egyéniség kell. Mint a jó borhoz. Egészen más a borkombinátból kikerülő palack tartalma, mint a kis pincéből szátmazóé. Az utóbbi egyetlen ember szája ízét, ízlését tükrözi. Vegytiszta.