Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

barátját, jó ismefősét a hajdani toloncház mellé, a Mosonyi utcába. Jól tartotta őket három napon át, majd felírta az étlapra az árakat, és kinyitott. így kezdődött Budapest egyik legjobb vendéglőjének, a Rosensteinnek a történere Józsefvárosban. Rosenstein Tibort nemrég Aranykoszorú kitüntetéssel díjazta a kerület. - Hol van az oklevele? - I lazavittem. - I laza? Hová? - Őrmezőn lakom. - Akkor hát nem is jé)zsefvárosi. - Igaz, hogy nem itt alszom, dc itt élek. Reggeltől estig a vendéglőben vagyok. -1 íogy jutott eszébe éppen itt, a hajdani toloncház mellett, a Keleti pályaudvar közelében polgári éttermet nyitni? -Teljesen véletlenül alakult így. Tíz évig dolgoztam a Kispipában Auber Ervinnel. Ő volt az üzletvezető, én meg a konyhafőnök. Nagyon ment az üzlet, óriási sikerünk volt. Aztán egyszer csak elfáradtam én is, meg az egész körülöttem. Gondoltam, pihenek egy kicsit. Volt akkor itt egy kürtőskalácssütő a Mosonyi utca és a Festetics utca sarkán. Ismerőseim szóltak, hogy eladó. Megnéztem, tetszett, és egy büfére volt is elég pénzem. -Aztán, ha egy üzlet beindul... - Pontosan így történt. Szendvicsekkel indultunk, de egyre többen igényelték a meleg ételt. Sokan megtaláltak, akik még a Kispipából ismertek. Jöttek, és mondták, főzzek ezt meg főzzek azt. Az lett a vége, hogy ebédidőben megjelentek az öltönyös, aktatáskás emberek, és állva végigették a kínálatot. Akkortájt vették meg itt az embetek a lakásokat, és hát nem mindenki szetet együtt élni az ételszaggal. Megvettem a büfé melletti lakásokat, és kialakítottuk az éttermet. Először borozót akartam, de itt van szemben egy iskola, no meg láttam, hogy milyen alakok lézengenek errefelé. Mát inkább nem. A borozónak szánt pincére egyébként egy kilencvenéves kefekötővel alkudtam meg. Nemcsak a boltot adta, hanem elárulta a hosszú élet titkát is. - Es mi az? -Nem szabad megnősülni. - Hallgatott rá? - Későn szólt. Persze ez csak vicc, mert a nyugodt családi háttér az egyik legfontosabb dolog a világon. Egyedül nem tartanék itt, ez az üzlet sem lenne. A feleségem biztatott, hogy vágjunk bele. - Talán ettől óvta a kefekötő.