Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

ven éve minden reggel s/épen végigjárja a hidat az egyik oldalán is, a másikon is, és megnézi, nem történt-e vele valami a múlt reggel óta, ami bajt okozhat. A hídmesternek ugyanis a baleset-megelőzés a legfontosabb feladata. Fazekas úr ezért nap mint nap végignézi az úttestet, a gyalogjárdát, a lámpákat, a lánckamrákat, ellenőrzi a híd kilengését. Időnként a pillérek tetejére, a hengerszekérhez is felmászik, hogy megszemlélje, megfelelően tudnak-e benne mozogni a láncok. Igen kényes művelet ez, mert egyszer, ahogy ment fölfelé, öngyilkosjelöltnek nézte egy járókelő és ráküldte a rendőrséget, így azóta minden pillétmászás előtt telefonálnia kell, hogy ne mentsék meg, megint ő lesz az, a hídmester. Az öngyilkosjelöltek egyébiránt nem nagyon kedvelik a Lánchidat. Híre ment ugyanis, hogy ha nagy nehezen felmásznának a pillét tetejéte és onnan leugranának, hiába fáradoztak volna annyit, mert a gyalogjárdán kötnének ki és nem a Dunában, amelyet ők annyira szeretnek. Ezért nem nagyon hallunk olyat, hogy valaki ne a már bevált Szabadság-hídról vagy az Erzsébet-hídról akarná a mélybe vetni magát. Pár hete ugyan megint találtak egy embert a Lánchíd tetején, de azon Fazekas úr szerint látszott, hogy igazából esze ágában sincs ugrani. Lehet, hogy csak az új hajlakkját akarta kipróbálni: Budapest, erős szél, de a lakk mégis tart - összegezett végül, majd lejött. Hanem ott fenn, a magasban gyönyörű lehetett. Fazekas úr szerint, leszámítva azt, hogy a hajléktalanok majdnem mindennap felnyomják valamelyik lánckamra ajtaját, meg hogy a huligánok időnként összetörik a lámpákat, a Lánchíd még mindig a legnyugodtabb híd a magyarok fővárosában. Az Árpád- és a Margit-hídon például állandóan azon kell aggódniuk a hídmestereknek, hogy jajistenem, mindjárt megint belerohan egy autó a kotláiba, itt viszont ettől nem kell félni, mert a korlátig csak tankkal tudnának eljutni, meg egyébként is, a két keskeny sávon már annak is örülnek az úrvezetők, ha kettesbe kapcsolhatnak. Fazekas úr nagyon szereti a Lánchidat. Kérdeztem tőle, mit szólt, amikor híre ment, hogy karácsonyra fel akarják díszíteni, mire Fazekas úr azt válaszolta, hogy ő bizony nemigen örült volna ennek, mert a Lánchíd egy szép, üreg, méltóságteljes híd, amelyen a cicoma csak rontana. Ha már nagyon muszáj, akkor inkább az Erzsébet-hidat díszítsék fel, hiszen egy fiatalnak még minden jól áll. Érdeklődésemre Fazekas úr végezetül elárulta, hogy a mendemondával ellentétben az oroszlánoknak igenis van nyelvük, neki elhihetjük. Egyébként bárki ellenőrizheti, ha egészen közel tud hajolni a szájukhoz. 1996. december 20. Bárkay Tamás