Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

zetők, riporterek sokszor a szakma alapelemeivel sincsenek tisztában. Mindannyian, akik törődünk a tömegközlés nyelvével, azon igyekszünk, hogy igényes köznyelven szóljon a rádió és a televízió. Nem szükséges a mondanivalót túl választékos vagy patetikus szavakkal kifejezni, csak egy bizonyos ízlés- és igényszint alá ne szálljon a beszédmód. - A trágárságot is múló divatnak tartja? -Nyers, szókimondó korban élünk. A második világháború óta világszerte terjed az obszcenitás, különösen a nagyvárosi beszéd velejárója a trágárság, a durvaság. El tudom képzelni, hogy egyszer jön egy olyan korstílus, amely ezzel határozottan szembefordul. A divatjelenségeket nem lehet előre megjósolni, ki tudja, hogy a miniszoknya, a punkfrizura vag)' a szoláriumbarnaság meddig lesz divatban? Lehet, hogy egy idő után maguk a beszélők nem fogják elégségesnek tartani az útszéli „tömörséget", és egészen más lép a durvaság helyébe. - On szerint nem az internetes homepage-linkelés, a hardverek, szoftverek és fájlok korszaka következik? - Az idegen szavak tömeges támadása valóban veszélyes; félő, hogy ha ilyen mennyiségben özönlenek ránk, akkor a magyar nyelv sajátos vonásai elhalványulnak, végső esetben egészen eltűnnek. Nem gondolok azonban a legrosszabbra, mert bízom benne, hogy egyre többen unnak rá a számítógépes nyelv meglehetős sivárságára. Abban is reménykedem, hogy nyelvünk mm! annyi korábbi veszéllyel - ezzel is meg tud birkózni. A régebbi példák azt bizonyítják, hogy a finnugor nyelvek nem szeretik a mássalhangzó-torlódást, és előbb-utóbb ki is küszöbölik. így lett annak idején a szláv bratból barát és a groschenből garas. A budapesti üzletek cégtábláit magam is sokat bíráltam, ám most a sok pub, shop, snack mellett látok néhány szellemes magyar elnevezést is. A múltkor megörültem, amikor a Bajcsy-Zsilinszky úton McChicken helyett azt olvastam, hogy Csirke-fogó, tetszik az Első Magyar Bútorda is, a Second hand shopot meg egy helyen Odi-Módinak nevezik. Mindez megerősít abban a hitemben, hog)' Budapest nyelvhasználatában ma is van ötletesség és szójátékra való készség. Erről már Kosztolányi Dezső is írt 1910-ben, Budapest, aszójátszó címmel. Szívemből szól írásának befejező része. „Mosolyogni, tréfálni, nevetni tud ez a város... Mosolyog és játszik a szavakkal. Ez a gyerek élni fog." 1996. július 2. Hámory Gabriella