Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

„Cső skacok, kafa ez a bicaj!" Gondban lenne a fordító, ha a fenti idézetet le kellene fordítania valamilyen idegen nyelvre. Mert az a mondat, hogy „Szervusztok barátaim, nagyon szép ez a kerékpár", tartalmilag pontos ugyan, ám mégsem ugyanazt jelenti. A semmihez sem hasonlító szleng különös ízt ad a nyelvnek, olykor változatosabbá, máskor pontosabbá, igaz, néha pongyolábbá teszi. Budapesten különösen sok érdekességre bukkanhat a nyelvész, bárSzűts László, a nyelvtudományok kandidátusa állítja: a fővárosnak korábban is volt saját nyelve. - Magyarországon az elmúlt évtizedekben egyformaságra nevelték az embereket. Manapság meg mintha önként vállalná mindenki a közízlést, a divatot. Az emberek egyformán öltözködnek, egyformán gondolkodnak, hasonló) módon rendezik be a lakásukat, pedig ma már vásárolhatnának egyéniségüknek megfelelő termékeket is, a gondolatokat sem zárja el előlük senki. Az egyenarcúság alól talán csak a nyelv kivétel. Mindenki szeretne érdekesen beszélni, mindenki szeretné, ha kifejezésmódja azt tükrözné, hogy más, mint a többi ember. A vidéknél könnyedebbnek, kevésbé szigorúnak vélt Budapesten különösen így van ez. - Ez igaz, csakhogy az emberek egységesen szeretnének különbözni, és pontosan ettől lesznek egyformák. -Vagyis attól, hogy mindenki a pesti szleng jópofának, furcsának vélt kifejezéseit, fordulatait használja. - Bár Budapesten ma is létezik a szlengnek, jassznyelvnek, argónak, link hadovának nevezett beszédstílus, ám a televízió, a rádió és a távolságok jelentéktelenné válásának hatására ma már nem igazán különül el a pesti nyelv attól, amit az ország egyéb területein beszélnek. A pesti nyelv sajátosságairól egyébként Bárczi Géza írta az első tanulmányt 1932-ben. S hogy ez miért kapott akkoriban különös jelentőséget? Azért, mert a századfordulóig Budapest keverék lakosságú kisváros volt, németekkel, szlávokkal, pesti nyelvről attól az időszaktól beszélhetünk, amikor a századforduló táján kialakult itt a polgári réteg. Az általa használt nyelv természetesen magába olvasztotta a német, szláv és jiddis hatásokat is. Szembetűnően sok új szó vált mindennapossá: sufni, nepper, simli, strici, pejsli, haver, ajser és a többi. Jöttek új szavak a cigány nyelvből is: például a piál, a duma vagy a csaj. A második világháborút követően, amikora társadalmi áttétegződés következtében nagyon sok vidéki települt a fővárosba, a Szép Ernő vagy Heltai munkáiból jól ismert polgári nyelv ismét sokszínűbbé vált. Ezt segítette a szleng, a jassznyelv terjedése.