Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

Amerikai graffitik magyar üzenetekkel Vadul akarnak kommunikálni Százötven méter színkavalkád. Hat négyzetméter emberközeli látvány és mondanivaló. Nem kifejezési forma, hanem szándékolt, kitalált vizuális élmény. Mi az? Nem, ezúttal nem az óriásplakátoktól van szó (ezekre egyébként sem érvényes a fenti kitételek mindegyike), hanem a graffitiről, más néven, sokkal rosszabb néven, falfirkáról. A graffiti importkultúra. Olasz elnevezésű amerikai találmány, amelyet ma már szinte mindenütt ismernek. Az abszolút internacionális kultúrperiféria. A minap például graffitiversenyt rendeztek Kispesten. Fekete csuklyás, baseballsapkás fiatalok álltak a fehérre meszelt kőfal előtt, és alkottak. A fődíj ötvenezer forint volt. -A pénzért csinálod? - kérdeztem egy „MEC" feliratot nagy műgonddal fúj káló ifjútól. - Szarok a pénzre. Azért csinálom, mert végre lehet. Legálisan. Innen legalább nem zavarnak el. A graffitikészítés ugyanis üldözendő. Szabálysértésnek számít és súlyos tízezrekbe is kerülhet, ha a srácokat fülön csípik. Az üldözés nem a graffitik esztétikai minősége ellen szól, hanem a fizetőképes reklámkultúra védelméért. Elég elgondolkodni azon, vajon van-e rondább és visszataszítóbb a Körúton közlekedő 4-6-os rózsaszín Barbic-villamosnál. Ezek mégis létezhetnek. A pénz ugyebár nagy úr. „Gyerekek, ide szabad fújni". Ez a mondat tehát mindennél többet ér a graffitikészítők számára. Ha megengednék, az viszont a graffiti halálát jelentené mondja Réz András esztéta, amikor arról kérdezem, vajon a sokszor olvashatatlanná díszített feliratok mitől tűnnek mégis természetesnek. A graffiti attól értékes és természetes, hog}' tiltott. Spontán üzenet a társadalom, a fiatalság részéről. Reakció a környezetükben megjelenő professzionális, mestetségesen kidolgozott, vegytiszta reklámokra és plakátokra. A falfirkálás egy adott korosztály művészete. Réz szerint ez a tizenéves korosztály vadul akar kommunikálni. Szomorú ugyan, hogy az amerikai importból származó graffitit találták megfelelő csatornának, mindazonáltal nem baj, hiszen érdekes keretet ad az üzenetnek. Esztétikai szempontból nehéz minősíteni, ugyanis ezek az alkotások egy kommunikációs folyamat részei, amelyek sok esetben százszor értékesebb üzeneteket közvetítenek, mint például néhány, a rádióba betelefonáló hall-