Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

Merre tart a Barbie-villamos? A BKV ma már nemcsak utasokai szállít - reklámot is „hordoz" A gyalogos ember - célpont. Hétpróbás ügynökségek vadásznak rá már abban a pillanatban, ahogy kilép az utcára. Emberünk kiveszi a levelesládából a hirdetési lapot, beteszi maga mögött a kaput, majd elsétál az első megállóig. Elsiet a napról napra vastagodó plakátoszlop mellett, felugrik a metró mozgólépcsőjére, s ha nem akar a szembejövők arcába bámulni, kényszeredetten végignézi a lefelé sorjázó hirdetéseket. Most nézzen a lába elé! - figyelmezteti az utolsó plakát, erre azonban nincs idő, mert a peronon épp új filmet kezd a képkivetítős videó. Az alagút falán óriásplakátok takarják az állomások neveit. A kocsiban színes fotók, az átjáró fölött képújság, a mozgólépcső végén meglepetés: ellenőrök vagy röpcédulát osztogató ügynökök állítják meg a sort. Nagykörút, átszállás a Fuji-villamosra. Aztán futás a buszhoz, s ha gyalogosunk történetesen lemarad, gyönyörű napszemüvegek látványával vigasztalja az induló jármű hátsó fertálya. A gyalogos ember, pontosabban mondva a nem autóval közlekedő ember értékes alany a reklámügynökségek számára. Egyrészt mert a tömegközlekedési eszközökön nagy tömegben jelenik meg; másrészt utazás közben úgysincs más dolga, a figyelme tehát elvonható. Ügyes manipuláció kérdése csupán a reklám sikere. A lehetőségek majdhogynem korlátlanok. Sőt. A várakozással, illetve az utazással töltött percek (negyedórák, félórák stb.) nagy része a reklám szempontjából már-már haszontalan időpocsékolás. Épp elég, ha az utas megnézi az alagútba kiakasztott óriásplakátot, azután fölszáll a metróra (ahol már a következő reklám várja). A szerelvény azonban nem jön, így az alany - ahelyett hogy átadná helyét a peronon a másik utasnak - fölöslegesen bámulja a posztert, esetleg kiszúrja az illesztés pontatlanságait. Mennyiben más mindez az autósoknál. A Blaha Lujza téri fényreklámnak például negyvenöt másodperce van, hogy „kifluoreszkálja minden mondandóját". Utána vált a lámpa, s a reklámot valósággal kisöprik a tudatukból a sofőrök. Hát nem jobb üzlet a gyalogos „utazóközönséget" megcélozni? A BKV a főváros egyik meghatározó reklámhordozója. Hol vannak ma már a villamosok ülése fölé ragasztott nyomtatványok? Gitársuli, nyelvoktatás, hittérítés, önvédelem, gyorsolvasás... A kőnyomatos A4-es hirdetmények a