Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

ti évek mérlege egyébként még így is negatív volt, hiszen több mint tizenhétezer fővel csökkent (volna) Budapest lakossága, ha ezt nem ellensúlyozza a bevándorlás. Fordulatot csupán négy esztendő hozott a főváros népesedésében. 1974-től kezdve 1977-ig ugyanis a születések száma meghaladta a halálozásokét. A jelenség magyarázata egyszerű: ekkor léptek szülőképes korba az ötvenes évek első felében, az úgynevezett Ratkó-korszakban világra jöttek. Itt sem arról volt szó tehát, hogy a nők több gyermeket vállaltak volna, mindössze az adott korosztály létszáma emelkedett. Ennek a néhány kiugró esztendőnek köszönhetően az a kivételes helyzet állt elő a fővárosban, hogy egy évtizeden keresztül stabilizálódott a demográfiai mutató: 1970 és 1979 között mindössze 373-mal többen haltak meg Budapesten, mint amennyien születtek. A folyamatot erősítette, hogy a halálozási mutató szinte változatlan maradt az időszak során, így a születések számának emelkedését szerencsére nem követte a halálozások gyakoribbá válása. A nyolcvanas évtized újabb, immár szomorú fordulatot hozott: csaknem százezerrel fogyott volna a népesség - pusztán a születéseket és az elhalálozásokat figyelembe véve. A kilencvenes években tovább zuhant a születések száma, míg a halálozás viszonylag magas szinten maradt. így a demográfiai veszteség újabb 64 ezer fő volt ebben az időszakban. Hosszú ideig a bevándorlás ellensúlyozta a természetes fogyást Budapesten, így történhetett meg, hogy csak 1993-tól csökken a főváros lélekszáma. A vándorlási nyereség - ahogyan a statisztikusok mondják - a hatvanas években jelentősen növelte Budapest népességét; 1960 és 1969 között 235 ezerrel többen telepedtek le a fővárosban, mint ahányan elvándoroltak innen. A hetvenes évekre csillapodott a bevándorlási hullám, azonban még így is 58 ezerrel haladta meg a beköltözők száma a távozókét. A nyolcvanas években továbbra is érvényesült ez a tendencia, 55,5 ezerrel többen költöztek Budapestre, mint ahányan kitelepültek innen. A kilencvenes években azonban a migrációs (vándorlási) trendek is megfordultak. 1990 és 1994 között 34 ezerrel haladta meg a távozók száma a bevándorlókét az egykor kétmilliós metropolisban. A statisztikusok külön vizsgálták a főváros és környékének viszonyát: a Budapest és Pest megye közötti állandó lakhely-változtatásokat elemezve kiderül, hogy 1986-ig a megyéből többen költöztek a fővárosba. 1987-ben viszont már a nagyvárost hagyták el többen az agglomerációs települések kedvéért. A folyamat az utóbbi években csak erősödött, az elmúlt két esztendőben pedig már évi 11 ezer fős volt Budapest vesztesége Pest megyével szemben. 1987 és 1995 vége között egyébként 43 ezerrel többen költöztek ki a fővárosból a környező településekre. Az agglomerációban legvonzóbbnak