Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

Jelentős részük például a környező házak homlokzatfotmáiból indul ki, majd a valóságos elemek festményként folytatódnak a falon. Esetleg bele is simulnak egy hatalmas, festett utcaképbe, s ez a nézőt annyira zavarba ejti, hogy néha képtelen megállapítani, hol a valóság és az illúzió határa. Van-e határ egyáltalán? Egészen költőien: Dsuang Dszi álmodja-e a lepkét vagy a lepke Dsuang Dszit? A szürke tűzfalból olykor meghökkentően valóságszerű reneszánszpalotahomlokzatot varázsolnak a festők, de a modern üvegépületek csillogását is éppoly élethűen utánozzák. A néző szinte csak akkor veszi észre a csalást, amikor be akar lépni, de az ajtó nem nyílik, nem működik a fotocella... Egy másik típus a tetmészet illúzióját próbálja becsempészni a városba, s kielégíteni valamennyire a polgárok zöld iránti igényét. Erdők, tengerpartokjelennek meg a tűzfalakon. Ha a fal előtt élő fa áll, a háttérbe ugyanolyanokat festenek, s az így létrejövő facsoport is majdnem olyan jó hatással van a lélekre, mintha mind igazi volna. Legfeljebb ezektől nem lesz tisztább a levegő. Berlinben különösen kedvelik ezt a megoldást. Újabb kategóriába tattoznak azok a falfestmények, amelyek nem próbálnak tökéletes illúziót kelteni, inkább csak a kompozíciójukkal próbálnak meghökkenteni. Például világhírű festményeket ábrázolnak, óriásiban. Többek közt a poentilista Seurat Nyári vasárnap a Grande Jatte szigetén című alkotása látható így hatalmas méretben egy New York-i tűzfalon minden tégla külön pötty. Az óriás figurák mintha istenekké nőttek volna legalábbis Majoros Valéria ezt érezte, amikor előttük állt. Egyébként az eredeti festmény is New Yorkban található, a Metropolitan Múzeumban. A murália tehát reklámnak is jó. Egyúttal a művészetet kiviszi az utcára, olyanoknak, akik soha nem teszik be a lábukat egy galétiába. Es épp ez az egyik célja. A másik nagy ihlető pedig a politika. A falfestők között akadnak híresek, mint Keith Herring New Yorkban, Terry Schoonhoven Los Angelesben, Brian Barnes Londonban, de sok az anonim. Képeiket mindenesetre ma már számon tartják, mert a falfestészet gyorsan mulandó műfaj. Legfeljebb egy vagy két évtized, amíg ezek a művek fennmaradnak, aztán tönkreteszi őket a városi levegő vagy lefestik a háztulajdonosok. A műfaj különben is leszálló ágban van. Alig készülnek új murálok. Bennünket még meg sem érintett ez a láz, hacsak a Kálvin téri, egykori, nagy „mosóporos fát" nem számítom. Majoros Valéria is csak egy értékelhető illúziófestményt talált Budapesten, az újpesti metróvégállomástól két buszmegállóta: egy pékség falán a sütőmúhely életét örökítették meg a középkori metszetek modorában. Régebben a Nivo Cárnak is volt egy hatalmas, festett autóreklámja a Széna téren, de a Mammut áruház megpecsé-