Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

reite a sorsát. A művészettörténész hölgy holnap nyíló fotókiállításán, a Városszépítő Egyesület Podmaniczky-termében így csak egy hazai kép lesz. Pedig a murália honosítására kitűnőek az adottságaink. Remek tűzfalaink vannak. 1997. december 08. Csordás Lajos Áll az ismeretlen építész műve A könnyűvázas fémszerkezeteket megelőző korszak állványépítészetének ritka szép példánya áll a Pollack Mihály tér Bródy Sándor utcai sarkán. A véglegességét, befejezettséget szelektáló tekintet átsiklik rajta, az átmeneti állapot szükséges rossz érzését könnyedén fojtja el magában a gondjaival terhes járókelő. Márpedig a Bródy Sándor utca tele gondokkal, nemhiába szorul ki a méltóságot sugárzó szerkezet korunk látómezejéből. Holott maga is súlyos döntések, drámai tettek üzenetét sugározza. Még csak egy vagy másfél évtizede áll Budapest szívében, de máris annyira besimult a város testébe, mintha mindig ott állt volna. Francia neoreneszánsz, klasszicista, üvegfalú high-tech és eklektikus házak gyűrűjében az archaikus kort idézi. Már ki sem sejlik mögüle az egykori Festetics-palota, habos stukkó-girlandjaival, betompult fényű tükörtermével. A főváros legősibb építészetének hagyományőrzője népvándorló eleink földvárépítészeti tradícióját idézi föl. Ősi, nemes és tiszta architektúra. Formái áttekinthetők, szépsége a funkcióból fakad. Ismeretlen magyar építész alkotása. Szemből, a Nemzeti Múzeum kertjének satka felől mintha a Centre Pompidou posztmodern konstruktivizmusának ősi mása lenne. Hiányzik róla a homlokzathoz tapasztott üvegcső, a párizsi kultúrcentrum nyitott lépcsőháza, de a tömegarányok és főként a szellem... a tektonikus szellem, na az közös. Tanulságos megfigyelni miként reprodukálódik eg)' ilyen naivan magától értetődő szerkezeten az építészeti hagyomány számos kifinomult megoldása. Az övpárkányként is értelmezhető, s a homlokzat síkjából kiülő mellvéd alatti laza árkádsor, mint a mindenkori robusztus, földhöz tapadó házak nélkülözhetetlen eleme; a lábazatot képviseli. Erős vízszintes hangsúlyt ad a négy egymás fölötti mellvédsor, illetve az azokat tartó-osztó pillérnyalábok függőleges osztásai. A legfölső mellvéd akár koronázópárkányként is értelmezhető, mint megannyi klasszicizáló házon. Díszítése nincs, a gerendák nemes matériáját nem fedi festék. Csak újabban húzód-