Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

Beköszöntő A fővárosnak nincs televíziója, nincs rádiója, nincsenek napi- és hetilapjai. A főváros komolyan gondolja, hogy jó média csak független média lehet. A média függetlenségét eszménynek tekintem, amelyre akkor is szüntelenül törekedni kell, ha megvalósítani a maga ideális teljességében nem is lehet. A pártsajtó - rossz sajtó. De azt sem tartanám kívánatosnak, ha egy politikusokból álló demokratikusan választott testület - amilyen például Budapest Közgyűlése - vitatná vagy vitathatná egy-egy médium műsorait. Ugyanakkor az önkormányzati munka nyilvánossága mindenekelőtt a média közvetítésével valósulhat meg. Itt, a mi nyilvánosság iránti igényünk egybeesik a „fogyasztók", a települések polgárainak igényeivel. A Népszabadság most induló oldalai - más hasonló kezdeményezésekkel együtt - számomra azt bizonyítják, hogy elveinket a gyakorlatban is sikerült érvényesítenünk. Örülök, hogy a Népszabadság az olvasói igényeket kielégítve egyszersmind a mi munkánknak is nagyobb nyilvánosságot biztosít. Meggyőződésem, hogy csak ez a hozzáállás, a média függetlenségének maximális tiszteletben tartása teszi lehetővé, hogy a sajtótól - és ezen oldalaktól - kritikusságában is tárgyilagos tájékoztatást várhassuk el. De tudnunk kell: a pesti polgár rosszkedvűen ébred. Némi undorral tölti magába a méregerős feketét és krákog. Káromkodik, mert az újságos megint elaludt. Begyömöszöli magát a buszba, és ezúttal sem mulasztja el pokolra küldeni a BKV-t. Morogván esik be a munkahelyére, csak a friss kávé illata csalja elő belőle munkaerejének tartalékait. Békülékenyen zsörtölődik. Délben meg az üzemi kosztot szidja, mert drága és pocsék. Alkonyattájt céltalanul ténfereg az utcán, értetlenül és idegenül mered a vakító kirakatokra, nem érti, honnan van pénzük „másoknak". Koszos kapualjakban ácsorog, lehajt egy felest, húzza az időt, nem akaródzik részesednie a kora esti csúcs áldásaiból. Nagy ritkán egy kiskocsma melankóliájába oldja a magáét. Egyszóval: rajong a városért. Önök is az ő kedvét keressék, önöknek is ő legyen a mérce. Sok sikert kívánok mindehhez! 1992. november 13. Demszky Gábor (Budapest főpolgármestere)