Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

Mindenki megveheti, amiben lakik A törvények elvileg hivatottak, hogy hosszú távon meghatározzák a társadalom életét. A nemrég meghozott és 1994. január l-jén hatályba lépő lakástörvényjói példázza, hogy a törvényalkotási folyamat mennyire a pillanatnyi politikai érdekek határozzák meg. A törvényjavaslat kidolgozásának három éve alatti vita és a megjelenést követő kommentárok egyaránt azt mutatják, hogy a törvény végleg szembe állítja egymással a bérlőket és az önkormányzatok. Az önkormányzat és a bérlők természetesen jelen körülmények között is szemben állnak egymással. A bérlakások felújítására, karbantartására nincs pénze az önkormányzatnak. A jelenlegi bérleti díjak nem fedezik a költségeket. A helyzet nem engedte meg a lakbérek emelését - 1990 óta egyik budapesti kerületben sem volt béremelés! -, ugyanakkor nincs lehetőségük az eladásból sem nagyobb bevételhez jutni. A bérlők sokallják a kifizetett bérletet, ugyanakkor nem járnának jól, ha megvennék a rosszabb állapotban lévő házakat, mert akkor rájuk hárulnak a rendbe hozás költségei. Az új szabályok egyértelműen bérlőpártiak. Megszűnik az önkormányzatok joga a mérlegelésre, minden lakást el kell adniuk, amelyet a bérlő meg akar venni a következő öt évben. Ugyanakkor egy évre befagyasztja a bérleti díjat, tehát kényelmes helyzetet teremt annak eldöntésére, hogy érdemes-e vagy sem megvásárolni az ingatlant. Az önkormányzatok egyhangúlag tiltakoznak. Egyrészt jogtalannak tartják, hogy a tulajdonukba adott vagyonról utólag hozzanak kötelező érvényű szabályozást, amelynek eredménye végül a megkapott vagyon elvesztése lesz. Biztosak benne, hogy tulajdonuk használható részét veszítik majd el így. Még markánsabb az ellentét a nem lakás célú helyiségek bérlői és az önkormányzatok között. A budapesti önkormányzatok költségvetésében számottevő nagyságú bevételek származnak az üzletek, műhelyek bérbeadásából. Van olyan kerület, ahol 800 millió forintot szednek be így. Azaz a bérleti díj jelentős tényező az önkormányzati gazdálkodásban. Gondoljunk bele, hogy milyen abszurd is a helyzet. Van az önkormányzat kezében egy olyan helyiség, amelyet a piaci ár egytizedéért tud csak bérbe adni. A bérlő szívesen megvenné, de az eladó mégis ragaszkodik hozzá. A parlament az önkormányzat érthetetlen viselkedését látván a vitatkozó felek segítségére siet. A helyiség a forgalmi érték legfeljebb ötven százalékáért megvehető. Az önkormányzatok tehát jól járnak, nem? Ha a vételárat elhelyezik a bankban, a bérnél magasabb hozadékhoz juthatnak. így is volna, ha a teljes összeget egyben megkaphatnánk. Csakhogy a törvény szerint az árnak csupán a 10 százalékát kell letenni a vásárláskor. A maradék 25 év alatt törlesztendő - részletekben. S az első hat évben a vevő mentesül a kamatfizetés