Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

személye mögül az aktuálpolitikai izgalom. A Szentkirályi utcai üzletház azonban nem sorolható a makoveczi életműbe. Terveit ugyan az iskolateremtő mester jegyezte, sok részletét Bata Tibor, a Makons Kft. munkatársa dolgozta ki. Makovecz a fő hangsúlyok, az alapötlet atyja, a többi..., no de ez maradjon a jövő filológusaira. Oly sok szabad térbe tervezett önálló épület után a Makovecz-műhcly bebizonyította, hogy képes megbirkózni a foghíjtelek-beépítés funkcionális szempontokat szem előtt tartó nehézségeivel. Ez az irodaház, a közel 3000 négyzetmétet bruttó terével éppoly jól tud majd működni, akát a legtöbb az elmúlt öt év tradecenter típusú házai közül. Belső kialakításában nincsenek nagy ívű ötletek, szűk átriumos udvar köré szervezett összefüggő terek foglalják el az emeleteket. Csupán a két toronycsúcsba álmodott magánlakás szenvedte el a kiagyaltság csapásait; hosszú távon lakhatatlanok. Vendégek elhelyezésére azonban megfelelnek, akár egy szállodai apartman. A pince szabadon hagyott tégla- és vegyes kőfala kissé giccsesen, fugázva és álpusztultságot teremtő kiemelt vakolással várja azt, aki boltozott helyiségeiben vendéglőt nyit majd. A lépcsőház új, zöld korlátai illeszkednek a ház homlokzatán kitalált karaktetelemek szelleméhez, élesen elütnek azonban a folyosói sárgaréz lámpák parvenü csillogásától. A homlokzat megőrzött alsó két szintje a szokvány pesti ekletika alaphangját viszi az épületbe. A fölötte tornyosuló, hátraléptetett timpanonok motívumát azonban képtelenség komolyan venni. E két felület kapcsolatát, klasszicizáló szellemét a lábazat és a tornyok közötti formai távolság áthidalására találták ki. Az öblösödő homlokzat, illetve a kukoricacsutkára emlékeztető tornyok indiai templomok tömegformálását idézik. A Szentkitályi utcai új irodaház meghökkentő és megszerethető alkotás. Szerethető a homlokzat formai zűrzavara, amelyet a fővállalkozó Középületépítő Rt. akár a térhasznosíthatósági szempont rovására is vállalt, és szerethetők égbe törő, kivagyi tornyai. Ha van a posztmodern eklektikában valami, ami méltán bosszanthatja a konzervatívokat, azt paradox módon épp a nagy organikus házában lelhetik meg maguknak. 1993. november 23. Bojár Iván András