Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

Rózsás és ragacsos ház a Kálvin téren Csontos Csaba négycsillagos szállodája Az első demokratikusan választott kormány megalakításnak havában - istenkém, már négy esztendeje - nyitotta meg magát a külföldi vendégek előtt a Korona Szálló. Milyen rövid is néha négy hosszú év, s másképpen pedig milyen kevés egy szálloda életében. Atra mindenesetre pontosan elegendő, hogy a kezdetben oly bántó jajzöld-rózsaszín színpárosítás, amely az épületet kívül és belül uralja, összeérjen kissé a reggeli és délutáni forgalmi csúcsok reátelepedő piszkától. A Kálvin téren álló, három különálló szárny kapcsolódásából létrejött objektum 22 000 iTf-en helyezkedik el. Legjellegzetesebb, tornyos főépületével szemben, azzal kétszintes híddal összekötve álló másik szárnya szintén szálló, de bérirodák is helyet kaptak ott, meg gyotsvendéglő a földszinten. A passzázs árkádjai alatt bérüzletek sorakoznak. A komplexum harmadik szárnya, a garázsépület - egy lakóház közbeiktatásával - a Magyar utcában áll, a főépülethez csak pincerendszerével kapcsolódik. A négycsillagos szálloda technikai igénye, az eredetileg rendelkezésre álló telkek bonyolult viszonya rendkívüli feladatok elé állította az építészt, Csontos Csabát. A szerteágazó funkcionális követelmények egységes rendszerré alakítását sikeresen oldott meg. Két beszédes motívum árulkodik a tervezés során kiindulásnak szánt koncepcióról. A két szállodai tömb között feszülő vashíd nem csupán a közvetlen közlekedést szolgálja, de formájával visszautal az egykori Kecskeméti kapura, amely valahol itt bontotta meg a városfalat. A Magyar utcában álló garázs alagsorában e fal maradványai ma is felfedezhetők, csakúgy, mint a többi környékbeli házban. Az épület szinte túllépett az áthidalással. Az utca életébe kapcsolódva, jelenléte városi léptékben is meghatározóvá lett. Annál sajnálatosabb a már említett színpáros kiválasztása, valamint a szálló nevét adó korona - tornyon kialakított - cikcakkos motívumának végigfuttatása a ház díszítő rendszerén. Hiába jók a tömegarányok, a városképi elhelyezkedés, a torony és a hidacska kellemes sziluetthatása, a ház lábazati szakaszára tapadó, zöldte festett és hegyesen meredező alumíniumkasztlik, mint megannyi befordított telefonfülke, szét- verik a jól megkomponált összhatást. A német és osztrák külvárosok olcsó előregyártott elemes rendszere sehogyan sem képes kiszolgálni a pesti Belvárost meghatározó franciás eklektikába illeszkedő homlokzati díszítést. Az elemek közötti hézagok szervetlenül bontják vízszintes síkokra a függőleges hangsúlyú felületet, ekképpen sugallva vékonypénzűségre hajló kompromisszumot a nagyvonal óságot ígérő építészeti szándék mellé. Hiá-