Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

járók már megszokták, ügyet sem vetnek rá. Aki viszont most látja először, meghökkenve figyel föl a szürke környezetből kirívó furcsa épületre. -Általában dicserik az emberek, mindenkinek tetszik - közli az épület előtt könyvet áruló fiatal pár hölgy tagja. -A színe eléggé furcsa, de végül is miért ne lehetne ilyen? — mondja a fiú. - Meg lehet szokni - véli egy középkorú háziasszony, aki két cekkerrel vár a busz indulására. Eleinte szokatlan volt ez a virító kékség, de most, hogy a templomot is élénkebbre festették, nincs vele semmi baj. A formája meg tetszik nekem. Nézzen csak át a túlsó oldalra, az ott épült lakóházak sem nagyon illettek volna bele a régi óbudai hangulatba. Hallottam hogy le akarják bontani, de annyi pénzt pocsékolnak manapság el, és szinte mindég)', hogy magánpénz vagy állami. Én azon a véleményen vagyok, hogy nem szabad így pazarolni. - Ne az én véleményemet kétdezze - mondja egy másik hölgy. - A Ráday megmondta, hogy ronda. Bár az igazat megvallva, nekem nincs vele semmi bajom. Azt mondják, át fogják festeni. Talán az használ neki. Hogy kinek juthatott eszébe éppen ez a kék? Az építés története elég kalandos. Az építtető az eredetileg itt állt házat engedély nélkül lebontatta (200 ezer forintos büntetést kapott), majd két évvel ezelőtt a kerületi önkormányzat jóváhagyta a benyújtott tervet. Eredetileg irodák és a Kolosy téren megszüntetett posta kapott volna helyet benne. (A terv gondos előkészítését jellemzi, hogy a Posta azért lépett vissza, mert az emeleten kellett volna berendezni a várhatóan forgalmas hivatalt.) Végül egy egészen más terv győzedelmeskedett, és annak alapján épült föl a ház: egyáltalán nem vették figyelembe az óbudai rekonstrukció szempontjait, tehát azt, hogy az épület illeszkedjék a Bécsi úton lebontottak helyére kerülő házak közé. Sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egységes stílus lett úrrá a Bécsi úton. Nem véletlen, hog)' ha építészt kérdez az ember, nehéz tőle nyomdafestéket tűrő véleményt kapni a környéket illetően. „Giccses, minden ok nélkül aszimmetrikus, a stíluselemeket rögtönzésszerűen keveri, fölösleges, oda nem illő cicomákat alkalmaz. Az eklektikus építésnek is megvannak a szabályai, amelyekhez egy építésznek legalább a látszat kedvéért illik magát tartania." (A fenti vélemény alapján mutatom a kétcekkeres hölgynek, hogy csak ablakmegoldásból hat- vagy hétféle van a házon. - Hát, ha így elemezni kezdjük - mondja-, akkor igaza van, látom én is, de ha csak úgy elmegyek mellette, nem tűnik föl.) Ráday Mihály május közepén a parlamentben interpellált az ügyben a belügyi államtitkárhoz. Az épületet annak példájaként emlegette, hogy bárki felépítheti önkormányzati engedély nélkül, a műemlékvédelmi ható-