Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

Legkevésbé sem becsülve, hogy a negatív bírálat nem a lerántás öröme, de egy holnapi terv jobb, több szempontú megközelítése céljából születik. Tíz év alatt nem Budapest, hanem a magyar építészet lépett előre nagyot. A főváros gazdasági ereje, szükségletei magyarázzák, hogy a honi architektúra számos jeles műve miért éppen itt keletkezett. Budapestnek ma nincs, nem lett, és e feltételek között nem is lesz XXI. századi saját architektúrája, ahogy a XIX. század vége kétségkívül hagyott ránk ilyet. A Belső-Ferencváros, Újlak, a lágymányosi töltésen kibontakozó egyetemi negyed, vagy Óbudán, az egykoti Gázgyár tetületén épülő Graphisoft park korunk legnagyobb városépítészeti fejlesztései. Egymástól elszigetelt, európai összehasonlításban közepes méretű városokat jellemző programok. Egy-egy építész, tervezőiroda azonban jelentős és értékes nyomokat hagy a jelenkori Budapesten. Cságoly Ferenc és irodája (Alkotás Pont irodaház, Fény utcai piac, Medve utcai iskola, Számadó utcai apartmanház stb.) a legjobbak közül való. Finta József házai, mint valaha Hild vag)'Ybl munkái, legalább olyan mértékben meghatározók a mostani városképen. Értékes villákat emel Turányi Gábor, Janáky István, szép templomot tervezett Pazar Béla Békásmegyeren, Dévényi Tamás jó társasházat a Rottenbiller utcában (Mag-ház), de szerencsére a sor hosszan folytatható. Igaztalan, ha valaki érdemén kívül kimarad belőle. Pedig szerencsére vannak már sokan. Vannak tehát jő jelek, egy-egy tervező szép életművet ketekít magának. Mindez azonban elszigetelt, nem közösséget, a budapestiek öntudatos, méltán büszke közösségét építő folyamat. E város építészetéről ritkán szólnak konferenciák, az említett építészek sem diskurálnak róla túlságosan sokat. Inkább alakítják egyenként, tehetséggel vagy azt nélkülözve, szerencsés vag)' éppen többször szerencsétlen csillagzat alatt, de mindenki otthon, egyedül, a többiekre alig figyelve. A mostani négy esztendő lepereg hamar. A városról, annak sajátos dialektikájú helyi építészetéről még lehet szót ejteni. Szükség is lesz rá, mert ez a gyakorlat hosszan nem tartható. Kivárjuk. 2002. november 14. Bojár Iván András