Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

tészeti művet sem volt képes felmutatni, amely helyi értékein túl nemzet­közi rangon is megállná a helyét. Egyetlen kivétel a holland Erick van Egeraat egy kisebb léptékű épületfelújítása az Andrássy út 9-ben, amelyet minden nemzetközi építészeti magazin publikált. Összehasonlításul nem is a mai nyugati fenegyerekek, hanem dicső elődeink, Lajta Béla, s kivált a remek Lechner Ödön, Steindl Imre, Hauszmann Alajos és Ybl Miklós, Schickedanz Albert teljesítményét citálnám. Átlagos műveik koruk legki­válóbb német, angol, francia tervezői munkáinak átlagával vetekedtek, s ve­tekedhettek volna még inkább, ha éppen akkot Betlinben vagy Pátizsban terveznek házakat. Az eltelt tizenkét évben a legkiválóbbak között sincs olyan ház, amelyet ha csak ide, Bécsbe helyeznénk át egy képzeletbeli moz­dulattal, ott ugyanazon az értéken becsülnék, amilyen rangot nálunk szer­zett vagy követelt magának. Építészettel természetesen nem lehet várost feltámasztani. Azaz, nem az építészetnek kell a feltámasztás aktusa első lépését megtennie. Buda­pest máig nem tudja, mit kezdjen magával. Illetve hát, vezetői nem tudják, mit kezdjenek vele. (Legfeljebb magukkal, Budapest politikai mezején.) Építészete nemcsak a kaotikus jogi környezetet és az engedélyezések för­telmes korrupciós viszonyait mutatja, de mindezeken túl, az így létrejövő silány, kusza, műveletlen építészettel fejezi ki a város szerepzavarát. Ma lenne valaki, lennének döntési jogkörrel felruházott emberek, akik tudnák, hogy az egyes részelemek, például a frissen épülő házak milyen rájuk testált feladattal kapnak helyet a város egészében, akkor elvárásokat, irányelveket lehetne megfogalmazni velük szemben. Ilyen átfogó vízió azonban nem lé­tezik. Legfeljebb különféle kotlátozások vannak étvényben, melyek értel­me a jövedelmező kiskapu léte és az ajánlott, kezdeményezett cselekvések helyett a bármiféle cselekvés azonnali, következetlen és logikátlan behatá­rolására szorítkozik. És hát léteznek olyanok is közöttünk, akik Budapest lakóinak kialakuló jő közérzetét a mai politikai döntéshozatali szisztéma fenntartásával óhajtják megteremteni. Ebben nem hiszek. A közjó szerin­tem nem olyan törvény fenntartásával érhető el, amely elsősorban az egyes pártok vazallusainak stallumhoz és jövedelemhez juttatását szolgálja. No, de fordítsunk egyet a dolgon. Legyen elég a keserves hörgésből, pa­naszkodásból. Hisz nincs kimerítőbb, mint szakadatlan a gondokat sorolni. Természetesen hát vannak pozitívumok is, ezt bárki tapasztalja, aki Buda­pest utcáin jár. És persze fárasztó szerep a kíméletlen odamondó; két éve már szinte csak ha dicsérhetek, akkor veszem kezembe a tollat. Szerencsé­re mind több okom van rá. Mégis sokszor találkozom olyanokkal, akik a hi­deg fejű mészárost szeretik látni az építészeti műbírálat gyakorlójában.

Next

/
Thumbnails
Contents