Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

rintosokat dobáltak a városligeti műjégrc. A Plaza közértjében meleg szívvel nyugtáztam, hogy lehet kapni olyan zsemlét is, amelynek nem pöttyös az alja. A közértben egyébként minden volt, még ingyenkóstolót is adtak majonézből, kekszből, teából meg még valamiből. Jó kis szüret volt, itt-ott mégsem lehetett mozdulni a nyugdíjasoktól. Eszembe jutott az az ismerősöm, aki egyszer csúcsidőben itt járt, és azt látta, szegény pénztárosnők mennyire túl voltak hajszolva, alig álltak a lábukon. Megkérdeztem az egyik túlhajszoltnak tűnő pénztárost, mi a véleménye erről a dologról, de hamar elhajtottak azzal, hogy kérjem meg az egyik biztonsági őrr, az majd bekísér a boltvezetőhöz, és ott adjam elő, hogy mit szeretnék kérdezni a pénztárosnőtől. Gondoltam, így már nem lenne elég életszagú az interjú. Apropó, biztonsági őrök. A Plazában időnként az a gondolatom támadt, hogy a ház megnyitásakor az ország éppen állás nélkül lévő biztonsági őreinek elhelyezése volt a második legfontosabb szempont, de biztos tévedtem, hiszen Budapesten ma már a tűzkőárusok mellett is őrök állnak. Az egyik butik előtt eléggé meglepődtem, mert odabent megpillantottam egy övcsatra erősített öngyújtót. Eg)' pillanatra elképzeltem, ahogy valaki cigarettával a szájában próbál ráhajolni az övcsatjára, de aztán észrevettem, hogy az öngyújtó elmozdítható. Gyönyörű dolgokat lehet kapni manapság. Hanem a Megacitynek nevezett játékterem, az aztán tényleg hihetetlen. Nem vagyok játéktermekbe járó ember, ezért nagyon meglepett, mire jutott mára a szórakoztató elektronika. Volt ott egy kendős nagymama, ő is nagyon meg volt lepődve. Egyébként a Megacityben a legkisebbekre is gondoltak, van egy játék, amelyre ki van írva, hogy „Üsd az éppen felfelé mászó majom alatti dobot, hogy ne érje el a kókuszdiót!" Megnéztem még a megamozit is, hát az is valami csuda. Hatalmas kupakokból vannak a kólagépek, kár, hogy a játsszuk szót tizenkét matricán is egy sz-szel írták. Amikor a Plazából kiléptem, ettek a padon. Egy házaspár kolbászt falatozott bicskával, hozzá kifliket nejlonzacskóból. A Budapesti Közlekedési Rt. első nekifutásra nem tette lehetővé számomra az utazást Újpest városközpont és a Szentmihályi út között, csak a második buszra fértem fel, ami munkám szervezése szempontjából mindig komoly kudarc. Palotán áthaladva azonban hamarosan megérkeztem Kelet-Közép-Európa legnagyobb bevásárló- és szórakoztatóközpontjához, a Pólus Centerhez. A Pólust inkább létesítménynek nevezhetjük, mintsem háznak, tekintve, hogy semmi házszerűt nem lehet felfedezni rajta. Nagyjából úgy fest, mint egy gigantikus konténer, de nyilván az is akar lenni, mert különben egy barokk kastélyt építettek volna helyette. Akkora a vegyesboltja, hogy ha kicsit magasabb lenne és kiürítenék, akár gerelyhajító versenyeket is