Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

diznivilágról. A gyerekeket nem igazán köti le, de a szándék kedves, és némi finomítással mindenképpen követendő. Az üzletek előtt sétálgatva látni, miként keveredik követhetetlenül a luxus a gagyival, az érték az éttéktelennel, akár egyetlen terméken is. Színes, olcsó és elnyűhető tolltartón, táskán és hátizsákon Harry Potter felirat. A hangosbemondó a dohányzás elleni törvényre hivatkozva hívja fel a figyelmet a cigarettázásra kijelölt helyekre, közben útba esik a posta. Ez jó. Aztán a gyógyszertár, amelyen követendő az egyszerű Dunapart elnevezés, annak ellenére, hogy a kiadónál a lány át akar verni. Ez nem jó, de már-már természetes. Hát ilyen ez a plaza. Ennyi és nem több. Dohányozni nem szabad, füstölögni nem érdemes. Gyorsan haza kell menni és elfelejteni az akciós koktélospoharat meg a paradicsomot. 2001. szeptember 13. F. Hegyi Is Wein Angyalföld, Palota, megannyi megacsoda Ovcsaton öngyújtó, kupakokból kólagép, szcizhetvenért főzelék Gondoltam magamban, éppen ideje, hogy megnézzem, miért kell majd lehúzniuk a rolót a ferencvárosi meg a kőbányai kiskereskedőknek. Előrebocsátom, tőlem egyáltalán nem állnak távol a bevásárlóközpontok. Fiatalabb koromban például egy kedves, jómódú család egyszer elvitt magával a bécsi shopping citybe, ahol rendkívül szép élményekben volt részem: amíg ők vásárolgattak, engem beültettek egy kocsmába, aztán zárórakor visszaraktak a kocsiba és hazahoztak. A Duna Plaza az egy rendkívül pompás épület a Váci úton. Csupa nemes kő meg üveg, szépen visszatükröződnek benne a szemben lévő bérkaszárnyák. Ismerősöm azt mondta, ide főleg nézelődni jönnek az emberek, nem annyira vásárolni. Na, én megálltam az egyik bejáratnál és figyeltem, ki mit hoz ki a házból. Mondhatom, ismerősömnek nem volt igaza, két perc sem telt el, máris jött valaki egy tepsivel. A jégpályán éppen kisgyerekeknek tartottak korcsolyaórát. Az ügyetlenebbek színes papírkosarakkal egyensúlyoztak, vidám, kedves látvány volt. Egy táblára kiírták, hog)' tilos tárgyakat dobálni a jégre. Akkor hajigáljunk be élőlényeket - indítványozta viccesen a mellettem álló férfi, akivel aztán felidéztük, milyen mókás volt, amikor a régi pesti jasszok a hídról forró kétfo-