Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

Persze nem szabad igazságtalannak lenni a plazákkal ós centerekkel szemben. Mindannyian jártunk már ilyenben. Először Bécs mellett, amikor a Gorenje hűtők és Saba tévék még opciós kellékeknek számítottak a Hegyeshalom felé tartó Wartburgok és Ladák tetején. Aztán megkaptuk mi is a magunk centereit, bőségesen, behozva ezzel a több évtizedes lemaradást. Ezeknek a bevásárlóközpontoknak vannak előnyei is. Soha nem esik az eső, nem fúj a szél. Lehet enni, inni, filmet nézni. Mit és milyet, azt most ne firtassuk. Elvileg majdnem minden megtalálható egy helyen. Hogy milyen ez a majdnem minden, azt sem érdemes boncolgatni. Viszont mindig van parkoló, nem is drága, az első óra általában ingyenes, de a további tarifa sem éppen belvárosi. Ez alapkövetelmény, hiszen tömegtermékekkel vonzanak lehetőleg tömegeket. Kezdjük mindjárt a legelső plazánál, amely a Duna nevet kapta. Annak idején valóban emelt a nem túl felemelőVáci út-fílingen, valamiféle lendületet adott a sokáig csak Csepelnek felelgető lepukkant vidéknek. Ma már Angyalföld központja, metróval is gyorsan és jól megközelíthető. Az árukínálat bőségesen sekélyes. Amolyan plazás. A parkolóház felől megközelítve az objektumot, az első akciós termék egy 220 voltról működő, színes, világító, műanyag jégkockákat táncoltató, hangulatkeltő koktélospohár, kifejezetten lakótelepi felhasználásra, mindössze 19 500 forintért. Ez akár a plaza jelképe is lehetne. Aztán mindjárt ott van a szupermarket, ahol nem kapni paradicsomot. Enni viszont több helyen is lehet, például a Nasi-Plazában. A hely nevéről bártan lehet levonni a messzemenő következtetéseket. Régen nagy csoda volt a fedett műjégpálya, ami addig csak a Ligetben volt fellelhető, az is csak fedetlenül. Ma már nem működik, helyén ugrálóvár és óriás csúszda tereli el a szülőket a türelmes gyereknevelés erős szándékától. Van mászőfal és kosz. A gyerek vidám, a szülő szomorú, a környezet szánalmas. Az üzletek átlagosak. Némelyik üres, mert tönkrement, a másik éppen megy, a harmadikban már más próbálkozik. A hatalmas Bambi játékbolt üres. Négy egyenruhás nő beszélget. Köszönés semmi, csak az utat állják el, és amikor kissé meglökjük őket, kicsit ciccegnek, a bocsánatkérésre viszont azt mondják: nem történt semmi. Az első plaza hatása a nyelvben is érvényesül. Az itteni eladólányok többsége nem véletlenül kapta a bevásárlóközpont-lány vagy a centercsaj helyett a plazamaca nevet. Üres üzletben ül, görbe háttal, magas talpú cipőben, lenőtt, szőke hajjal, miközben épített karmokkal próbál ujjbeggyel esemesezni a fiújának. Nem érdemes megzavarni, mert pofákat vág. Ezek után üdítő változatosság a francia érdekeltségű cipőáruház eladója a gyerekosztályon, aki látva a kölyköket, kazettát tesz be a direkt erre rendszeresített videóba. Néhány rajzfilmkocka után egy férfi beszél rajta angolul a