Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

Korrekt dolog. A sötét öltönyös, aktatáskás vendég rögtön megérzi, hova érkezett. Bokázhat neki később a hotelportás, szavalhat az idegenvezető, susoghat a konzumnő, messze van már a világ parfümös, illatosított fele. És ahogyan azt vizsgák előtt szokás mondogatni: az első benyomás a legfontosabb. 1999.augusztus 31. Rottenbiller Plazafíling Akciós koktélospohár Plazák és centerek. Jól ismert fogalmak, szemben a boltokkal és üzletekkel, amelyek helyét néhány év alatt átvették. Mert Budapest szinte teljesen elplazásodott, van belőlük több mint egy tucat, és hamarosan - állítják a szakemberek - további legalább huszonöt nő majd ki a földből. Elvileg kereskedelemre szakosodtak, szolgáltatást végeznek. De csak elvileg. Gyakorlatilag a jelen néplélek, kultúra és életmód szomorú vagy éppen nevetséges lenyomatai. A plazaéletérzés eluralkodott az ifjúság körében, a bevásárlóhelyek időtöltő komplexumokká léptek elő, úgy hatva ezzel az agyakra, mint a rosszul működő prionfehérje egy bográcsgulyás óvatlan elfogyasztása után. És szinte teljesen mindegy, hogy milyen plazáról beszélünk. Ha egy átlagembert bekötött szemmel leállítunk egy fedett helyen, jól megforgatjuk, elengedjük és levesszük szeméről a kötést, már a feltápászkodás közben tudni fogja, hogy plazába keveredett, de hogy pontosan melyikbe, arról fogalma sem lesz. A tápászkodásnál már helyben kapható cipőpótlékokat lát a lábakon. A lányokon csótányrecsegtető, jól földelő villanyszerelő-cipőket, a fiúkon pedig a Buffalo névre hallgató, ortopédorvosok rémálma fantázianevű esztétikai és ergonómiai agyrémeket. Műanyagvilágba keveredik, műanyag növények között, műanyag székeken, hőre zsugorodó műanyag cuccokba öltözött műcicis lányok műanyag hajzselés fiúkkal műanyag kaját fogyasztanak. Mintha az egészet egy gigantikus vegyi gyárban freccsentették volna egy ízlésficamos dizájner fantáziavilága szerint, csupán azért, mert most ez a trend.