Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

nap mint nap. Akaratlanul is figyelem. Tíz óra után érkezik, s hajnali öt tájban tűnik el. Még szemetet sem hagy maga után, mintha tudatosan vigyázna erre a helyre, ahol épek a lépcsőházi ablakok, a menekülőlépcsőn kevesen járnak, a kaput zárják. Nyirkos, hideg az éjszaka, de innen nemigen zavarják el, hiszen ezen az emeleten alig lakik férfi. - Alhumánum; fürdőbe, hajléktalanszállásta keldene küldeni - mondja egy ismerősöm, s részletezi is a lehetséges veszélyeket a tetvektől a tébécés köpetig. Hallgatok, hiszen igaza van. Kisváros ez a lakótelep. Itt még a hajléktalan sem maradhat ismeretlen. így hallottam arról az alkoholista, középkorú férfiról is, aki gyógyszeres-alkoholos zavartságában bárddal támadt a feleségére. Az asszony életben maradt, de a kórházból kikerülve azonnal zárat cserélt. A férj így vált hajléktalanná, majd, miután a holmiját ellopták tőle, nincstelenné is. Azóta húzza meg magát lépcsőházakban. Alhumánum -jut eszembe, mikor újra és újra megborzongat a félelem, s hiába keresem magamban az együttérzés melegét. A történet, bárddal vagy anélkül, valóban mentes a romantikus elemektől, s aligha alkalmas a szolidaritás felkeltéseié. De nehéz is szánni valakit, aki jelenlétével naponta figyelmeztet arra, hogy a kisszerű szerencsétlenség, a brutalitás, a nyomor életünk részévé vált, s törékeny létbiztonságunkat a szánalmas rongykupacoktól csak egy vékony panel választja el. 1996. április 12. Gr. K. É. Szomália Pócs Boldizsár nagymamája eltörte a combcsontját. Ezért aztán Pócs Boldizsár a Jánosba jár naponta. Metróval. Az első hétnek szerdáján, az ötvenhatosról leszállva, furcsa dologra lett figyelmes a Moszkva téren. Egy sorra. Egy szép hosszú sorra. Egy sorra, amely beleállt a semmibe. Nem volt a sor előtt semmi se. Csak a tér. A sorban pedig egyenruhások álltak. Akik egyenként ellepték a várost mára, azok most sorbaverődtek. Zakós, farmeres, szatyros, rongyosok, nyomorékok, betegek, csavargók, csövesek, rogyadozó részegek, megkínzottak, elesettek, lebukottak, tetvesek, büdösek, sehollakók, félnótások, öregek.