Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

-Tetű vagy - mormolta elérzékenyülten Valéria, később hozzátette: na húzzál innen a p...-ba!. De ez utóbbi már nekem szólt. Kifelé menet Évát láttam derékig levetkőzve, fél mellét mintha befestették volna: kék-zöld volt, a bőr eredeti színe már nem is látszott. Leesett a mozgólépcsőről - magyarázta -, a válla szilánkosra tört. Katona Klári slágerét énekelte. „Ne sírj, az istenért, ne sírj!" - kiáltozta és csak úgy potyogtak a könnyei. A társalgó jókora helyiség a pincében, feltűnően tiszta, már amíg be nem népesül. A polcon néhány könyv: A világűr Robinsonjai, Autós Rally, egy Fekete István-tegény. A kétplatnis rezsó előtt Edit, a zömök fekete nő ténykedett. Csajkaszctű lábosában zsírleves forrt: két kanál zsír, paprika, bors, kicsi gomba, cérnametélt. O evett a lábasból, nekem nyújtotta a tányérját, így lettünk barátok. A második fogás disznócsontból készült: kétszázért vett két kilót. Hagymát pirított, rátette a „húst" és a krumplit. Minden este főz - magyarázta -, ehhez ragaszkodik. A fűszereket, a kávét, egy ételhordónak kinevezett műanyag dobozt meg egy magyaros mintázatú fakanalat a szállón tárolja. A kaja felét megettük, a másikat holnap az öregnek viszi, magyarázta. Az öreg hetvenéves, egy kilenc négyzetméteres lyukban lakik, villany és világítás nélkül. A nappali melegedőben ismerkedtek meg. - Hogy szeretem-e? - kérdezett viszsza. - Dehogyis szeretem, hiszen büdös, mint a dög. A „húst" mégis az öregnek merte, merthogy nemigen szereti a krumplit. Hidegen pláne nem, de nem lehet megmelegíteni, bár van spirituszégője. Teljesen vak, ám a spirituszt megtalálja, és megissza. Eszegettünk. Edit azt tanácsolta, ne menjek vissza az élettársamhoz. Azt ígérte, másnap elvisz a Blahára, ott osztanak meleg ételt, és adnak szaloncukrot is. Aztán lenézünk majd a Homokba is. (A Vöröskereszt Homok utcai ingyenkonyhája.) A karácsonyt a szállón töltjük, töltött káposztát főz majd. - Ha tudni akarsz valamit, csak tőlem kérdezd — vett a szárnyai alá. Éppen végeztünk a vacsorával, amikor berobbant Anikó. Csak a nevéből lehetett tudni, hogy nő. Mint később elárulta: Tóth Józsefként simán beengedték a férfiszállásra. Sírt, alig lehetett érteni a szavát: megölöm, szétverem azt az ukrán kurvát! - ordította. Ultimátumot kapott, mert csinálta a palávett: vagy most kimegy, vagy egy hétig nem jöhet be a szállóra. -A Dózsára (a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei Dózsa György úti éjjeli menedékhelye - a szerk.) nem megyek, nem megyek a buzik közé! -zakatolta, majd kért egy kis kaját. Löncshús konzervet nyomott a krumplis szaftba, és együtt ette a Petit Danone-nal.