Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).
TORDA ISTVÁN Előszó
Előszó A lig van rá példa, hogy egy irodalmi műfajt egy személyről nevezzenek el. Hirtelenjében Pitaval jut eszembe, a 18. századi francia ügyvéd, a bíres bűneseteket, porokét összegyűjtő pitavalok névadója - és természetesen Baedeker, a bédekker keresztapja (lojalitásból így írom, bár nem vagyok kibékülve a magyar „akadémiai" átírással). Karl Baedeker, egy esseni nyomdász legidősebb fia, huszonhat éves korában, 1827-ben alapította meg a kiadóvállalatát Koblenzben. Felismerte, hogy a gőzhajó és a vasút alapjaiban változtatja meg az addigi utazási szokásokat, és remek érzékkel útikönyvek kiadására szakosodott. Maga is szenvedélyes utazó volt, és amerre járt, mindent följegyzett, amit fontosnak vélt, a szobaáraktól a múzeumok nyitvatartási idejéig. Az adatokat aztán jól hasznosította kiadványaiban. Első útikönyve {Ríijnaiutazás, Maimtól'Kölnig) 1835-ben jelent meg. Halála után, 1859-től fiai vezették a céget. A klasszikus, szűkszavú bedekker-stílus a század utolsó évtizedeiben, Fritz Baedeker időszakában kristályosodott ki. Az akkor már Lipcsében működő kiadó legtöbb könyve {Palesztina és Szíria, 1875; Egyiptom, 1877; Oroszország, 1888; Észak-Amerika, 1893; India, 1914) világszerte standard műnek számított. Utikönyvek persze léteztek már Baedeker előtt is, az első pest-budai kalauzok például 1803-1804-bcn születtek. Az öreg útikönyvek mai olvasóját az a meglepetés éri, hogy a műfajnak igazából nincs fejlődéstörténete. Meglehet, Baedeker jól áttekinthető szisztémába rendezte a tudnivalókat, no meg a világ is változott azóta valamicskét, tartalmát és módszerét tekintve azonban a kétszáz éves útikalauz semmiben sem különbözik a mostanitól. A praktikum végül is nagy úr. A hajdani turista éppúgy arra volt kíváncsi, hogy hol szálljon meg, mit egyen-igyon, mit nézzen meg, mivel töltheti el kellemesen az időt az idegen városban, mint a mai. Tegyük hozzá, hogy a két alaptípus is kezdettől fogva jelen van: a szigorúan a tényekre szorítkozó, valamint a szubjektív-csevegő útikönyv (meg a kettő hol szerencsés, hol kényszeredett kombinációja).
