Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

TORDA ISTVÁN Előszó

Antológiánk két évszázad termeséből, hazai és külföldi kiadók sok száz pest-budai, budapesti útikalauzából szemelget. Ha nem kerekedik is ki belőle a főváros története, érdekes adalékokat fognak találni hozzá. Az időbeli megoszlás nem (csak) a válogató szeszélyét tükrözi. Némelyik évtizedben ugyanis alig jelentek meg útikönyvek, máskor - mint az 1930-as években gyors egymásutánban kerültek a piacra. A szolid alapművek mellett megpróbáltuk megkeresni azokat a könyveket, amelyek mégiscsak hoztak valami újdonságot ebbe a hallatlanul konzervatív műfajba. A szemelvények többnyire rövidek, de például Hevesi Lajos könyvéből, a 19. szazad legkitűnőbb munkájából, vagy Megyery Ella 1937-es, sok tekintetben „szimptomatikus" Budapesti notesz-ából bővebben válogattunk. Utalunk a művek létrejöttének, kiadásának körülményeire, és a rendelkezésre álló adatoktól függően a szerzőket is bemutatjuk. A bédekkerek közt Fővárosi Parnasszus felcímmel itt-ott irodalmi szövegeket találnak - nevezzük őket jobb híján tárcának - egykor neves, mára (Szerb Antal kivételével) elfeledett íróktól. Nem csupán azért csempésztük be ezeket, hogy színt vigyenek a néhol tagadhatatlanul szikár szövegkörnyezetbe, hanem mert akaratlanul is „kommentálják" az útikönyveket; az olvasó mindenesetre mulatságos párhuzamokat vehet észre bennük. Éppen ezért a tárcák születését és szerzőik pályáját is igyekszünk alaposabban megvilágítani. Torda István