Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

NAGY IGNÁC Budapesti Hírharang (1844-1848)

amiért naponkint többet költhetett, mint amennyit mi havonkint kerestünk." Nem maradt el az erkölcsi elismerés sem, tagjává választotta az Akadémia, a Kisfaludy Társaság pedigKü/fö/di Regénytár-ának szerkesztésével is megbízta. 1844-ben Nagy Ignác otthagyta a Jelenkor-t, és elszegődött a Budapesti Híradó című konzervatív hírlaphoz. Fővárosi rovatában, a „Budapesti Hírharang"-ban napi hírek és humoros apróságok éppúgy helyet kaptak, mint a hosszabb tudósítások. Rejtély, hogy mikor jutott ideje megismerni Pest-Buda minden zegzugát, mint ahogy azt is csak találgatni lehet, melyik információja származott első, melyik másodkézből — a lényeg, hogy a I Iírharang friss, jól tájékozott és fölöttébb szórakoztató volt. Elkalauzolt a Könyök utcába, ahol a csavargók „már majdnem I Ingo Viktor rémes koldustanyájára kezdenek emlékeztetni", de annak is tanúja volt, hogy néhány ifjú arszlán Pestről Budára úszott, fürdőruhában reggelizett egy kávéházban, majd visszaúszott Pestre. Elégedetten nyugtázta, hogy „a krisztinavárosi búcsú alkalmával annyi bor fogyott el, hogy Dunánk szemlátomást apad, s a budai zárgátban akadály nélkül dolgoznak" a Lánchíd építésén, és persze, a Nemzetibe is bekukkantott, ahol „Mamiét adatásakor a föld nem akará a lelket elnyelni, s így a saját lábain kénytelen volt a színfalak mögé ballagni". Azám, színház! Nagy Ignác időközben színpadi szerzőként is befutott. A nemesi-megyei közéletet, a választási visszaéléseket kipellengérező vígjátéka, a Tisztújítás a nemzeti színházi bemutató (1843) után az egész országot bejárta, olyan tetszést aratva, hogy a híres Vikuss cukrász is a darabbeli kortestanyát helyezte a kirakatába, cukorból kiformálva. Majd egy regénysiker következett. 1844 júniusától tizenkét füzetben jelent meg a Magyar titkok, amelyet Sue bestsellerének, a Párizs rejte/mei-nck hatására írt. Romantikus krimi, inkább életképsorozat, mint regény, de a közönség örömmel ismert rá a fővárosi élet helyszíneire, jellegzetes alakjaira. Nem csökkentette a tempót akkor sem, amikor hátgerincsorvadása miatt már járni is alig tudott. 1847-ben a Hatvani (a mai Kossuth Lajos) utcából a Várba költözött, hogy közelebb legyen a hivatalához. A szabadságharc bukása után az elsők közt folyamodott lapengedélyért, amit - rossz nyelvek szerint a forradalom alatti „okos" magatartásáért - meg is kapott. 1 849. november 15-én került az utcára a Hölgyfutár című irodalmi napilap első száma. Nagy Ignác nemcsak szerkesztette, jórészt maga is írta az állandó rovatokat, színvonalas szépirodalommal azonban lehetetlen volt napról napra megtölteni, így a legjobbak (Arany, Gyulai, Tompa, Vajda) hamar hátat fordítottak a lapnak. 1854. március 18-án délben Nagy Ignác még ágyában ülve javítgatta az újság levonatait. 19-én reggel holtan találták.