Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

NAGY IGNÁC Budapesti Hírharang (1844-1848)

Szemelvények a „Budapesti Hírharang"-ból 1844 (július 4.) A harangszó nagy és fontos szerepet játszik a világban, következés­képp Budapesten is. Éjjeli 3 órakor emlékezetébe hozza a lakosságnak, hogy a törököktől már megszabadultunk; de akkor még minden ember al­szik, az cmlékeztetést senki nem hallja, s így nem csoda, hogy ügyeink egy része ugyancsak törökös modorban folytattatik. Négy vagy öt órakor azt je­lenti a fővárosi lakosoknak a harangszó, hogy még legalábbis négy vagy öt órát alhatnak. Ezután már számos misére szólítja minden oldalról a híveket, hol áldásért könyöröghetnek, hogy ezentúl minden polgári kötelességek­nek kissé jobban felelhessenek meg. Tizenkét órakor ebédet tálaltat a szor­galmasoknak; mások többnyire más órában esznek. Délután temetésekre konganak, s ezekről jobb hallgatni, mert előbb-utóbb úgyis ránk kerül majd a sor. Esti nyolc vagy kilenckor arra int, hogy hazulról el kell takarodni, s az éj nagy részét mulatságokban tölteni. A vészharangot nem is említjük meg, mert az tüzet vagy vizet jelent, s ettől, kivált politikai lapban, minden józan ember irtózik. 8 ha már ennyire használtatik a harangszó, tehát nem látjuk át, miért ne közölhetnők mi is amellett híreinket! - Ha szerencsétlenséget közlünk, a kis harangot használandjuk, mert az effélék úgyis többnyire siker nélkül említtetnek meg, habár a világ valamennyi harangjai kongatnék is. ­Nemes tettekre nagy harangunk szólaland meg, mert ezek ritkák, mint a nagy halott. - 1 la gazságnak jutunk nyomába, háromszor húzzuk meg lelőt­te a lélekharangot. - Midőn érdekes újdonságot nem tudunk, akkor egy­szerre valamennyi harangot összevissza húzzuk, hogy legalább zajt üssünk, s majd elhiszik azután, hogy derék divatszerű politikusok vagyunk. - 11a nemzetiségünket valaki veszéllyel fenyegeti, tüstént meghúzzuk a vészha­rangot, és ő lássa azután, miképp szabadul a hínárból! - Párthoz tartozunk ugyan, de azért híreinket mégsem fogjuk pártharanggal kísérni, hanem az igazságot mindenki fiának nyíltan szemébe mondjuk. - Végre, ha Elszler kisasszony még egyszer Pestre jő, akkor nem harangozunk, hanem a nagy­pénteki kereplőt fogjuk forgatni, mert őlebegősége sok tisztelt hazánkfiá­nak erszényét nagyböjtre juttatja. — Úgy hisszük, hogy beharangozásnak ez elég, s azért most már bízvást dologhoz foghatunk... (július 14.) Miben különböznek egymástól Budapesten a magyarok és né­metek? Abban, hogy a németek magyarul tanulnak, s a magyarok németül beszélnek. (július23.) Hajóhidunk budai végén ladik van fölállítva azok kiszabadítá­sára, kik Dunába esnek. Kéretnek tehát mindazok, kiket a szerencsétlen­

Next

/
Thumbnails
Contents