Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

NAGY IGNÁC Budapesti Hírharang (1844-1848)

osztozott. Megsemmisítette német nyelvű színi zsengéit, és elhatározta, hogy magyar író lesz. 1833-ban az öreg Nagy Ignác felutazott Pestre, hogy közölje fiával: hosszabb külföldi tanulmányútra küldi. Ekkor tudta meg, hogy a fiú, akivel oly nagy tervei voltak, titokban megnősült. A hír hallatán a nagy, erős férfi menten összerogyott, szélütés érte. Az élet írta romantikus dráma négy évvel később úgy ért véget, hogy az öregúr a halálos ágyához sem engedte oda a fiát és menyét. Az apai „átkon" kívül Nagy Ignáenak saját testi gyengesége és előnytelen külseje terhét is viselnie kellett. „Megdöbbentő arc volt sötétveres foltokkal egész fel a túlmagos homlokáig, melynek lenyes kopaszságát simára kent fekete paróka szakította félbe. Hozzá egy elképzelhetetlen nagyságú veres orr, de amelyen nem ért rá az ember elálmélkodni, annyira megigézte az a széjjel kancsalító szempár, melyek közül az egyenesen reánk néző egészen kőmerevnek látszott." így festette le idősebb írótársát Jókai Mór, aki még hozzátette: „Es cz.cn visszataszító külső alatt élt a legnemesebb lélek, c béna testben a legerélyesebb jellem." Jókainak volt oka a hálára, hiszen első regénye, a Hétköznapok megjelentetésére Nagy Ignác beszélte rá Hartleben kiadót. ARegélő, az első magvat irodalmi divatlap „Nevettető pilulák" című rovatában találkozunk először Nagy Ignác nevével, 1833. június 9-én, egy adoma alatt. Az 1835-ben induló Rajzolatok-nak már rendes munkatársa volt, majd a Széchenyi alapította politikai újságnál, a Jelenkor-nál töltött hét évet (1837-1844) segédszerkesztőként. Voltak nála nagyobb írók a reformkorban, szorgalmasabb író aligha. Reggel nyolctól délután kettőig a hivatalban dolgozott - a számjegyzőségig vitte -, háromtól este nyolcig pedig a Jelenkor szerkesztőségében, ahol a külföldi rovatot gondozta, illetve a Budapesti Napló-t írta: ez volt a fővárosi újdonságok első állandó rovata a magyar sajtóban. Gyönge szervezete hiába tiltakozott, Nagy Ignác még a szépirodalomra is erőt tartalékolt. Az Athenaeum-h&n és más lapokban jelentek meg beszélyei (amelyeket később csinos kötetkékbe rendezett), darabokat írt és fordított, igaz, a Mátrairabló-x. Lendvay Márton és Laborfalvy Róza sem tudta sikerre vinni 1835-ben, és Egyesüljünk!című vígjátékát is csak egyetlen alkalommal játszották 1840-ben a Nemzeti Színházban. Annál kelendőbbek voltak a Színműtár színes borítékéi füzetei. Ezekben Nagy Ignác, saját vállalkozásában, félszáznál több klasszikus és kortárs drámát adott közre. Ások munka meghozta gyümölcsét. „Irigyeltük gyémánt inggombjait, arany szemüvegét, óraláncát és óráját s azon drága kelméket, melyekből 1 ,apcdato varrt öltönyöket számára - vallotta be Lauka Gusztáv. - Nagy Ignác író, főmunkatárs, részháztulajdonos és hivatalnok volt egy személyben,