Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

MEGYERY ELLA Budapesti notesz (1937)

getek, százféle strandfürdő városa - a Duna városa! A gyógyulás és üdülés városa, a szép nők és mcgvesztegetően kedves emberek városa, a kis kerti vendéglők, fényes terraszok, cigányzenék és borok városa s május, június, július a legragyogóbb hónapjai. Páratlan nyári szépségeivel a Kongresszusok Városa is lett újabban Budapest, amelynek az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus adja meg a legértékesebb fémjelzést. Ezeknek a nemzetközi találkozóknak valóban nem lehet eszményibb színtere Magyarország szépséges fővárosánál, amely magas kultúrájával, tudományos és művészi intézményeivel ugyanolyan termékeny talaját jelenti a szellemi munkának, amilyen gazdagon alkalmat ad az élet szépségeinek élvezetére, - hiszen tudjuk, hogy a legkomolyabb kongresszus sem áll örök tanácskozásból... Hogy Budapest a legideálisabb klimatikus nyaralóhely, akár külföldi, akár bennszülött számára, ezt az igazságot a régi Pestnek egy népszerű kabinetalakja és gavallérja, a fehér szegfűjéről és pepita ruhájáról híres Podmaniczky Erigyes báró klasszikus rövidséggel így tömörítette össze: » Nyaralni csak Pesten lehet! Bolondok házába való az a budapesti, aki máshová megy!« /1 budapesti Promenade des Anglais „ De annyi szép hölgy, mint itten E keringő Syrén-örvényben Nincs e világon ide lenn!" (Vajda János) Nem lenne hízelgő az idegen szépség-érzékére, ha a Budapesti Sétákra külön rá kellene őt beszélnem. A város derűs, színes, változatos hangulata, elevensége mellett is békés és nyugodt atmoszférája magában véve is sétára csalogató; szomorú, de a mai zűrzavaros világban idestova azt is be kell írni az idegenforgalmi prospektusokba, ha egy ország olyan szigete a józanságnak, mérsékletnek, politikai-társadalmi szélsőségmentességnek, amilyen Magyarország. Budapest kapkodás és sietség nélküli tempója - amelyben talán még lappang valami Kelet bölcs ráérőséből - mindenki számára ad valami pihentetőt, úgyhogy talán nem is hízelgett nagyon az a pestrajongó amerikai orvos, aki azt mondta nekem nemrég, hogy a pesti sétákat egyenesen receptre kellene felírni a huszadik század rohanó embereinek. Hogy Budapest legszebb sétaalkalma az akácfákkal szegett Dunakorzó, olyan ismert igazság ez, amelyet banalitástól irtózó tollam szinte szégyen-