Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

MEGYERY ELLA Budapesti notesz (1937)

kezve ír le. Enneka kedélyességében is grandiózus sétatérnek olyan hangu­lata van, mint egy nagyvilági szalonnak, amit a természet és a budapesti élet együttesen díszítettek ilyen utolérhetetlenre. A mindig napfényes, levegős vízpart, amelyet egyik oldalról Európa leghatalmasabb folyama fog ezüst keretbe, másik oldalról pedig a szállodapaloták, zenés kávéházterrasszok füzére Ion körül, csak a nizzai Promenade des Anglais-hoz hasonlítható, hi­szen az élet is olyan vidám, fényűző, nagyvilági és nemzetközi rajta, ha egy­előre nem is olyan arányokban, mint a Gőte d'Azur-on. Mindaddig nem is lehet tavaszról beszélni Pesten, míg ez a Lánchídtól Petőfi-szoborig nyúló aszfaltszalag üres. A Dunakorzó seregszemléje a pesti társaságnak, ahol a bálrermek és szalonok élete tovább folytatódik, mint egy csillogó kirakatban, amelyhez fogható ebben az összeállításban sehol sincs a világon. Igazi pièce unique a pesti kotzó, amelynek minden órában megvan a maga törzsközönsége s ez a publikum a nap egyes szakaszai sze­rint változik, tolódik, cserélődik. Reggel hivatalbasiető urak kávéznak a I langli fái alatt, ráérő külföldiek cigarettázgatnak a kávéházterrasszokon s a nagy felvonulás déli félegy és kettő közt éti el tetőfokát, mikor csak lépés­ről-lépésre lehet előresodródni az elegáns tömegben s a Buchwald-székek szinte elővételben kelnek el. Ebédután csendesen sütkétező feketézők uralma következik, majd jön az ozsonnaidei nagy run, pletykára, élményre, életre éhes embereivel, hogy vacsora után ismét békésebb sétálgatok ve­gyék birtokukba az ívlámpáktól, holdtól, csillagoktól, Du na-visszfény tői ra­gyogó vízpartot. Érdekes, hogy a szemközti oldalon nem tudott korzóélet kialakulni s a jó budaiak levegő-rezcrvoárja nem a vadgesztenyés Dunapart, hanem a ro­mantikus Bástyasétány, ahol vasárnaponként katonazene mellett andalog­nak a párok s eszükbe se jut, hogy átjöjjenek a puccos és flancos Pestre... Ahová Casanova szökött „ Körötten/ - esős akvarell - 'lábán. Nyugodt lennék itt s boldog is talán... " (Kosztolányi Dezső) A háromcsillagos gellérthegyi panoráma után vess egy pillantást, olvasó, az északi oldal tágas, szép vue-jére, amelynek a Tabán Gyógyszálló építésére kiszemelt, most parkírozott lejtője nemrégen a Tabán nevű városrész volt, Buda legrégibb és leghangulatosabb kis sarka. (Tabán török szó és talpat, itt hegylábat, illetve hegytalpat kell érteni alatta.)

Next

/
Thumbnails
Contents