Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

KASARDA, JOHN D A város ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek

években bekövetkezett demográfiai robbanással is magyarázható, ugyanis a hetvenes-nyolcvanas években léptek be a munkaerőpiacra a városba korábban bevándorló afro-amerikaiak fiai és lányai. Az 1965-ös bevándorlási törvényt (Immigration Act) követően a belvárosi afro-amerikai lakosság kiegészül a latin-amerikai és ázsiai országokból érkező emigránsokkal, miközben a fehérek kimenekülése tovább folytatódik. A demográfiai mutatók szerint e folyamat következményeként 1990-re a legtöbb nagyvárosban többségbe kerültek a korábban kisebbségben lévő etnikumok. Ez az arány New Yorkban 57 százalék, Chicagóban 62 százalék, Los Angelesben 63 százalék, Atlantában 70 százalék, Detroitban 79 százalék, Miamiban 88 százalék. 1970-1980 között a latin-amerikai országokból érkező emigráció nőtt a legnagyobb mértékben; az összes kisebbségi csoport között ők rendelkeztek a legalacsonyabb szintű iskolai végzettséggel. 1989-ben a 25 és 55 év közötti latin-amerikai emigránsok negyvenhárom százaléka nyolc vagy annál kevesebb osztályt végzett. Rontott a helyzeten az is, hogy míg a jobban képzett ázsiai bevándorlók a nyolcvanas években egyenesen az elővárosokban telepedtek le, az alacsonyabb képzettségűek továbbra is a nagyvárosok felé vándoroltak. A fentiekben vázolt, sok konfliktust hordozó lakóhelyi és alkalmaztatási változások a demográfiai és gazdasági összeomlás szélére sodorták azokat a városrészeket, amelyeket nagy sűrűségben lakott a legrosszabbul képzett népesség. Az 1970-80-as években a városlakó kisebbségi populáció általános képzettsége javult ugyan, de nem tudott lépést tartani azzal a megnövekedett igénnyel, amely a képzettség iránt megnyilvánult az újonnan kialakuló, információs technológián alapuló ágazatokban. így tehát a középiskolából kimaradt afro-amerikainak kevés vigaszt nyújtott, hogy az otthona közelében, a bezárt régi cipőgyár helyén egy csillogó-villogó Manhattan toronyház épült. A kevéssé képzett ázsiai és latin-amerikai emigránsok jelentős része támaszt lelt az erős rokoni kötelékekben és az etnikai gazdasági szolidaritásban, így valahogy alkalmazkodni tudott a megváltozott körülményekhez, amelyek a város gazdasági szerkezetének átalakulása, az angol nyelvtudásuk hiánya miatti korlátozások és az egyéni munkavállaláskor megnyilvánuló diszkrimináció formájában jelentkeztek. Ennek egyik jele volt, hogy gomba módra szaporodtak az ázsiaiak és latin-amerikaiak családi vállalkozásai a belső városrészekben, a városok legnyomorúságosabb negyedeiben, ahol a legtöbbjük letelepedett (így New Yorkban Dél-Bronxban, Miamiban a Liberty Cityben, Los Angelesben a South Centralban). Az afro-amerikai