Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

KASARDA, JOHN D A város ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek

kisvállalkozások nem tudtak velük lépést tartani, amit bizonyít az a tény, hogy amíg a fizetett alkalmazottakat foglalkoztató, ázsiai-amerikai tulajdonban lévő vállalkozások atánya 1977-1982 között 160 százalékkal nőtt, a hasonló, de afro-amerikai tulajdonban lévő vállalkozások száma 3 százalékkal csökkent. Pedig ezek a kisvállalkozások a munkahelyteremtés szempontjából kulcsfontosságú szerepet töltenek be a városok átalakuló gazdasági szerkezetében. Az afro-amerikaiak az állástalansági mutatókban egyre jobban lemaradnak a legtöbb városban a latin-amerikaiak és ázsiaiak mögött. Másrészt, a városi kisebbségi lakosság általános iskolázottsági szintje lassan emelkedik, így a legkevésbé képzett afro-amerikaiak hátrább szorulnak a még meglévő, hagyományos városi munkahelyekért folyó versenyben. Mindezek következményeként a kevéssé képzett városlakó afro-amerikaiak körében a munkanélküliség aránya soha nem látott méreteket öltött. Az 1. táblázat a városi afro-amerikai és fehér férfi lakosság munkanélküliségi rátáját hasonlítja össze, és feltünteti az iskolai végzettségüket. A táblázatban csak azok a városok szerepelnek, ahonnan az 1960-as évek vége és az 1990-es évek eleje közötti időszakra vonatkozóan összevethető adatokat lehetett beszerezni. A legmegdöbbentőbb a munkanélküliségi ráta emelkedése a középiskolai végzettséggel nem rendelkező, afro-amerikai férfi lakosság körében az észak-keleti városokban, ahol 1968—70 között 18,8 százalék, 1990-92 között 57,1 százalék volt, a közép-nyugati városokban viszont az 1968-70 közötti 23,5 százalékról 1990-92 között 63,3 százalékra emelkedett. A középiskolai végzettségű afro-amerikai férfiak is rosszul állnak. Az ő munkanélküliségi mutatóik az észak-keleti városokban az 1960-as évek végén mért 10,8 százalékról az 1990-es évek elejére 31,1 százalékra, a közép-nyugati városokban pedig 9,8 százalékról, 40,5 százalékra emelkedtek. Az amerikai városok gazdasági szerkezetváltását követően az alacsony végzettség akadályt jelentett a munkavállaláskor, amit az is bizonyít, hogy a kevésbé képzett fehér férfiak munkanélküliségi rátája is lényegesen emelkedett. Az 1990-92 közötti időszakban a 12 évnél alacsonyabb iskolai végzettségű, tanulmányaikat már folytató fehér férfiak több mint egyharmada nem dolgozott. Az új városi gazdaságban a képzettség fontos szerepét bizonyítja az állások betöltésénél az is, hogy minél feljebb haladunk az iskolai végzettségi mutatókban, annál kevesebb a munkanélküli mind az afroamerikai, mind a fehér férfiak körében. A különbség azonban az, hogy míg a kevésbé képzett fehér munkások követni tudták a decentralizáció miatt a városokból kiköltöző, kékgalléros