Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

KASARDA, JOHN D A város ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek

A város, ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek* KASARDA, JOHN, D. A

Los Angeles-i zavargások idején a koreai üzleteket étt támadások mindenkit arra figyelmeztettek, hogy a faji konfliktusok kérdését nem lehet kizárólag a fehérek és a feketék ügynek tekinteni többé. A zavargások idején, az utcán kiütköző ellentétek valójában nem köztük, hanem sokkal inkább a füstbe ment remények és lehetőségek, a belső városrészek drámaian változó demográfiai és gazdasági kontextusa között feszülnek. Vessünk egy pillantást erre a változó kontextusra. Először is, a korábban döntően vidéken lakó szegény népesség fokozatosan urbanizálődott. 1959-ben az Egyesült Államok szegényeinek mindössze 27 százaléka lakott a nagyvárosokban, 1991-ben ez az arány 43 százalékra növekedett. A jelzett időszak alatt a nagyvárosokban élő afroamerikai szegény lakosság aránya 38 százalékról 80 százalékra emelkedett. 1991-ben a nagyvárosok népszámlálási körzeteiben — amelyekben a szegénység nagy sűrűségben van jelen — az egész ország szegény népességének 60 százaléka lakott, holott 1972-ben még csak egyharmada élt hasonló körülmények között. A szegény népesség gyorsan szaporodott és koncentrálódott az amerikai nagyvárosokban, pedig számos társadalmi segély- és akcióprogrammal, sőt polgárjogi törvényekkel (ezeket a programokat hagyományosan a liberálisok támogatják) próbálták mérsékelni az ütemet. Sőt, a folyamat akkor sem állt meg, amikor az ország — és ezen belül a városok — gazdaságilag talpra álltak (ez a konzervatívok által felkarolt megoldás). De egyik recept sem or*ln: Interwoven Destinies: Cities and the Nation. Szerk.: Henry Osneros, New York, W.W. Norton, 1993., 81-110. old.