Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

KASARDA, JOHN D A város ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek

vosolta a bajt. Szerintem azért nem, mert a jobbító szándékú programokat elsöpörték a belső városrészek gazdasági szerkezetében végbement változások, amelyek elsősorban éppen a hátrányos helyzetű afro-amerikai lakosság foglalkoztatási kilátásaira hatottak. A családok széthullottak, és megszűnt a belső szociális és gazdasági segélyháló. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az amerikai város a munkahely szempontjából egészen más, mint amilyen a hatvanas években volt, amikor a szegénységről alkotott fogalmaink kialakultak. Az országos és a nemzetközi méretű gazdasági szerkezetváltással egyidőben zajlott az a fejlődés, amely a közlekedés, a hírközlés/kommunikáció és az ipari technológia terén végbement. Ezek a folyamatok átalakították az amerikai nagyvárosokat, amelyek az anyagi javak előállításának terepéből az információcsere, a pénzügyi tranzakciók és a közigazgatás központjaivá váltak. Az ipari termelés az elővárosokba, vidékre vagy külföldre költözött. A raktárházak a könnyebben megközelíthető helyekre, a körgyűrűk, a gyorsforgalmi utak és az államokat átszelő autóutak közelébe települtek át. A viszonteladói hálózat is kivonult — a városok környékére költöző középosztálybeli klienseik nyomába eredve — a városokat szegélyező nagy bevásárlóközpontokba. Ebben a folyamatban eltűntek a korábban a városi gazdaság gerincét képező tradicionális tetmékfeldolgozó iparágak, amelyek a kevéssé képzett afro-amerikaiaknak biztosítottak munkalehetőséget. Ezeket az iparágakat részben felváltották a szolgáltató szektor nagyobb képzettséget igénylő, fehérgalléros munkahelyei, amelyek legfőbb jellemzője, hogy betöltésükhöz a középiskolánál magasabb végzettség szükséges, így a belső városrészek alacsony végzettségű, kisebbségi lakosságát lényegében elzárták a munkavállalás lehetőségétől. 1990-ben például New Yorkban és Bostonban, a szolgáltató szektorban több volt a fehérgalléros munkahely — főleg adminisztratív munkakörök, managerek, szakemberek, irodai alkalmazottak—, mint az összes ipari, építési, viszonteladói és nagybani kereskedelmi állások együttvéve. Ez az ötvenes évek óta zajló metamorfózis drámainak nevezhető, hiszen korábban a termékfeldolgozó iparágak foglalkoztatottsági rátája 3:1 atányban meghaladta az információfeldolgozó ágazatokét. A legsúlyosabb csapás a belvárosok gyárait érte. Detroitban 1967 és 1987 közt a gyári munkahelyek 51 százaléka, New Yorkban 58 százaléka, Chicagóban 60 százaléka, Philadelphiában pedig 64 százaléka szűnt meg. Ebben az időszakban még a „napos övezet" városaiban, Atlantában és Los Angelesben is szűntek meg munkahelyek. A helyzetet súlyosbította, hogy a kékgalléros munkahelyek megszűnésével egyidejűleg elköltözött a városi lakosság munkás- és középosztálya, aki-