Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

MIKE DAVIS Los Angeles az erődváros: A városi tér militarizációja

ígérete szerinr a kilencvenes években visszaállítják a gyalogosforgalmat a Hill felé. Ez természetesen csak drámaibbá teszi a régi és az új, a gazdag és a szegény térbeli érintkezésével szemben kialakult előítéletet. Mert egy-egy fehérgalléros fazon néha lemerészkedik ugyan a Grand Centtal Marketre — ez a trópusi tetmékeket és friss élelmiszert árusítók vásárcsarnoka —, de latin-amerikai vásárlók vagy vasárnapi lézengők sohasem jutnak el a Hill Street feletti felsőbb világ környékére. Ha olykor egy elhanyagolt utcai nomád feltűnik a Broadway Plazában vagy a Kortárs Művészetek Múzeuma előtt, néma pánikot okoz: videokamerák fordulnak feléje és a biztonsági őrök megigazítják az övüket. A belvátos aranykorában, a negyvenes években készült fotókon különböző korú és társadalmi helyzetű angolszász, fekete és mexikói vásárlók sokasága látható. A mai belvárosi „reneszánsz" leheretlenné teszi az efféle heterogenitást. Nemcsak az a cél, amitől Kaplan félt, hogy „megöljék az utcát", hanem hogy „megöljék a tömeget" is, megszüntetve ezzel azt a demokratikus elegyedést, amelyet Olmstead az európai társadalmi polarizálódás amerikai ellenszerének hitt. Az új belvárost arra tervezték, hogy a város „romlott" utcáitól elszigetelten biztosítsa a középosztály munkájának, fogyasztásának és pihenésének zavartalanságát. Árkok, védőfalak, rükröző üvegek, felüljárók — mindez képes beszéd az építészeti nyelvben, az alsóbb osztálybeli Idegen (Other) elriasztására. Bár az építészeti kritikusok rendszerint vakok erre a militarizált szintaxisra, a város kitaszított csoportjai — legyenek feketék, szegény latin-amerikai bevándorlók vagy hajléktalan fehér nők — azonnal leolvassák a jeleket. Lehet hogy extrém a példa, de Bunker Hill csak helyi kifejeződése a „védhető" városközpontokért indult országos mozgalomnak. Az egyenlőtlen fejlődést és a társadalmi homogenitást a biztonságérzettel összekapcsoló képletet mind több város igyekszik haszonnal alkalmazni. Az Urban Land magazinban egy cikk a következőket javasolja atra, „hogyan tegyük túl magunkat a belvárosi bűnözéstől való félelmen": „A belvárost meg lehet úgy tervezni és építeni, hogy az odalátogatók vonzónak — vagy inkább vonzónak — érezzék, olyan helynek, amelyet a 'tisztességes embetek', mint amilyenek ők maguk is, szívesen látogatnak... Egy sűrűn fejlett és multifunkcionális belvárosi mag, amelynek irodáit és lakásait közepes és magas jövedelmű lakók használják... biztosítja a 'tisztességes', törvénytisztelő járókelők nagy számarányát. Egy ilyen vonzó módon újjáépített városmag ugyanakkor elég nagy volna ahhoz, hogy a belváros egész képét befolyásolja."