Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

MIKE DAVIS Los Angeles az erődváros: A városi tér militarizációja

hallgat a következményeiről. Igazság szerint a hollywoodi filmek és a ponyva scifik közkedvelt apokalipszise realistább és politikailag éleslátóbb volt a városkép elsivárodásának megmutatásában. A börtönszerű óvárosok képei {Menekülés New Yorkból, A menekülő'ember)', a high-tech rendőrségi ki végzőosztagok {Szárnyas fejvadász), a mindent érzékelő felhőkarcolók {Drágán add az életed) és az utcai gerillaharc {Colors) nem agyszülemények csupán, hanem a jelen kivetülései. Ezek az erőteljes anti-utópikus víziók is mutatják, hogy a közbiztonság rögeszméje mennyire meghiúsítja a város megújulásának és társadalmi integtációjának reményét. Az 1969-es Richard Nixon-féle „Az Erőszak Okainak Felderítésére és Megelőzésére Alakult Nemzeti Bizottság" nyomasztó előrejelzéseit ironikus módon a Reagan-éra társadalmi polarizációja váltotta valóra. Ma már tényleg „erődvárosokban" élünk, amelyek brutálisan fel lettek osztva a bőség „erődített celláira" és „a rettegés országaira", a kriminalizált szegények és a rendőrség ütközeteinek színhelyeire. A „Második Polgárháború", amely a hatvanas évek végének hosszú forró nyarai alatt kezdődött, magának a városi térnek a struktútájában intézményesült. A társadalom irányírására tett óliberális kísérleteket, amelyek legalább reformokkal próbálták meg ellensúlyozni az elnyomást, teljesen feleslegessé tette a középosztály érdekeit a szegények segélyezésével szembeállító nyílt társadalmi hadviselés. A Los Angeleshez hasonló városokban, a posztmodern tűzvonalában, a várostervezés és a rendőrségi szervek azelőtt sohasem látott méttékben olvadnak össze. A nyilvános tér megsemmisülése A város közbiztonságáért indított hadjáratnak minden igazán demokratikus tér megsemmisülése az általános következménye. Az amerikai várost szisztematikusan befelé fordítják. Az új mega-létesímények és üzletközpontok kiszorították a hagyományos utcát, és megrendszabályozták a spontaneitását. Az üzletházakban, irodaépületekben és kulturális komplexumokban a nyilvános tevékenységeket a biztonsági erők fürkésző tekintete által felügyelt, szigorúan funkcionális egységekbe osztották. Ráadásul a Fizikai értelemben vett nyilvános tér építészeti privatizációját kiegészíti az elektronikus tér átstrukturálása: a szigorúan őrzött, térítés mellett elérhető adatbázisok és előfizetéses kábelrendszerek kisajátítják a láthatatlan agorá-t. A gettót Los Angelesben például nemcsak a parkok és nyílt szórakozóhelyek csekély száma jellemzi, hanem az a tény is, hogy egyik fontos információs hálózatba sincs