Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - MOLNÁR GÁL PÉTER A sültgalambra váró város

zessen benne mélyvasutat, kevélyen elsőbbséget élvezőt a kontinensen, és még az sem fog senkinek szembeötleni, hogy cseppet sem enyhít a nagyváros közlekedési gondjain, csupán gyorsan kirepíti a kiállítási város területére tódulókat, hogy ne konflist bérelve zötyögjenek ki a Belvárosból, hanem a jövő század közlekedését megelőlegezve az úttest kérge alatt juthassanak sebesen az Ősbudavára szórakozónegyedébe. Budapest fürdőváros? Budapest álomváros. így teremnek a nemzetboldogító szélhámolások, a fellegvár-építészeti tervek, az országhatárokon átnyúló nagy lejmolások eszméi, megvalósíthatatlan rögeszmék és megvalósíthatatlanságukkal eleve tétlen várakozásra nevelő elméleti szivárványhidak. Orsovai Pál, ha tudna franciául, saját állapotát így határozná meg: en attendent que les alouettes lui tombent toutes rôties dans le bec. Orsovai nem tud franciául. Némileg gagyog angolul, így elcseverészhet a kurpromenádon a vasútkirály lányával. Tud azonban franciául szerzője, Molnár. Ismeri a fölemlített francia klasszikus szerzőket. Ismeri hozzájuk a századvég kaján párizsi boulevardier-ií. Az éhes város nem előzménytelen. A kollektív pénzszomjúság rajzolata francia körúti drámacsinálók kicsiszolta ötlet. A 17 éves Molnár regényén átüt egy 30 éves párizsi vaudeville-szerző gyilkos ötlete. I

'attaché d'ambassade (1861). A pesti Nemzeti 1877-ben bemutatja Az attaché címmel. Henri Meilhac írta a csípős vígjátékot, kortársainak fölénnyel kezelt, gyilkos meséjét. A színpadi szerző Meilhac azonban óvatosabbnak mutatkozott a regénnyel próbálkozó Molnárnál. Özvegyi fátyolt húzott a drámai személyek elé. Úgy tett, mintha nem honfitársai kapzsiságáról beszélne. Az attaché helyszíne Birkenfeld német választófejedelemség párizsi nagykövetsége. Ide várják Madelaine asszonyt, aki elholt férjétől, a bankár Palmer bárótól 20 milliónyit örökölt. Báró Scharpf, a nagykövet sürgősen magához rendeli a kicsapongó Prachs grófot. Prachs hat éve a nagykövetség attachéja. Most is a „Fréres Provanceau" mulatóból kell előcitálni. A nagykövet megparancsolja: keljen versenyre a többi hozományvadásszal. A haza iránti kötelességből szerezze meg a szép özvegyet és kövér vagyonát. Már az alapötlet is csúfondáros. A kidolgozásban azonban a dús özvegynek szelet csapó II. császárságból i pénzéhes poltronok arcképcsarnokának gyilkos sorozatát mutatja be. Az attachégyanúsan hasonlít A víg özvegy történetére. Victor Leon, a Theater an der Wien librettista-főrendezője társszerzőjével, Leo Stein (eredetileg Rosenstein) íróval a Balkánra menekítette a mesét. Prachs bárót megtették Danilovics Danilónak. A montenegrói fejedelemség uralkodó hercegét, a léha és kicsapongó trónörököst Pctrovic Njegos Danilónak hívták. Merő véletlen, hogy Mme Reverchon genfi panziójában Molnár Ferenc lakótársa Georges Karagyorgyevics. A diákpanzióval szemközt, az orosz konzulátus mellett lakik a papa, Karagyorgyevics Péter szerb trónkövetelő. A pesti álmok együtt laknak Genfben a balkáni álmokkal. Molnár futballozik a trónkövetelő gyermekével. Az éhes európai peremvidékiekkel való találkozás nem szerepel Az éhes városban. Meg-