Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - MOLNÁR GÁL PÉTER A sültgalambra váró város

zessen benne mélyvasutat, kevélyen el­sőbbséget élvezőt a kontinensen, és még az sem fog senkinek szembeötleni, hogy cseppet sem enyhít a nagyváros közleke­dési gondjain, csupán gyorsan kirepíti a ki­állítási város területére tódulókat, hogy ne konflist bérelve zötyögjenek ki a Belváros­ból, hanem a jövő század közlekedését megelőlegezve az úttest kérge alatt juthas­sanak sebesen az Ősbudavára szórakozó­negyedébe. Budapest fürdőváros? Budapest álomváros. így teremnek a nemzetboldogító szélhámolások, a felleg­vár-építészeti tervek, az országhatárokon átnyúló nagy lejmolások eszméi, megvaló­síthatatlan rögeszmék és megvalósíthatat­lanságukkal eleve tétlen várakozásra neve­lő elméleti szivárványhidak. Orsovai Pál, ha tudna franciául, saját ál­lapotát így határozná meg: en attendent que les alouettes lui tombent toutes rôties dans le bec. Orsovai nem tud franciául. Némileg ga­gyog angolul, így elcseverészhet a kurpro­menádon a vasútkirály lányával. Tud azonban franciául szerzője, Molnár. Ismeri a fölemlített francia klasszikus szer­zőket. Ismeri hozzájuk a századvég kaján párizsi boulevardier-ií. Az éhes város nem előzménytelen. A kollektív pénzszomjú­ság rajzolata francia körúti drámacsinálók kicsiszolta ötlet. A 17 éves Molnár regényén átüt egy 30 éves párizsi vaudeville-szerző gyilkos ötle­te. I 'attaché d'ambassade (1861). A pesti Nemzeti 1877-ben bemutatja Az attaché címmel. Henri Meilhac írta a csípős vígjá­tékot, kortársainak fölénnyel kezelt, gyil­kos meséjét. A színpadi szerző Meilhac azonban óvatosabbnak mutatkozott a re­génnyel próbálkozó Molnárnál. Özvegyi fátyolt húzott a drámai személyek elé. Úgy tett, mintha nem honfitársai kapzsiságáról beszélne. Az attaché helyszíne Birkenfeld német választófejedelemség párizsi nagykövetsé­ge. Ide várják Madelaine asszonyt, aki el­holt férjétől, a bankár Palmer bárótól 20 milliónyit örökölt. Báró Scharpf, a nagykö­vet sürgősen magához rendeli a kicsapon­gó Prachs grófot. Prachs hat éve a nagykö­vetség attachéja. Most is a „Fréres Pro­vanceau" mulatóból kell előcitálni. A nagykövet megparancsolja: keljen ver­senyre a többi hozományvadásszal. A haza iránti kötelességből szerezze meg a szép özvegyet és kövér vagyonát. Már az alap­ötlet is csúfondáros. A kidolgozásban azon­ban a dús özvegynek szelet csapó II. csá­szárságból i pénzéhes poltronok arckép­csarnokának gyilkos sorozatát mutatja be. Az attachégyanúsan hasonlít A víg özvegy történetére. Victor Leon, a Theater an der Wien librettista-főrendezője társszerzőjé­vel, Leo Stein (eredetileg Rosenstein) író­val a Balkánra menekítette a mesét. Prachs bárót megtették Danilovics Danilónak. A montenegrói fejedelemség uralkodó her­cegét, a léha és kicsapongó trónörököst Pctrovic Njegos Danilónak hívták. Merő véletlen, hogy Mme Reverchon genfi panziójában Molnár Ferenc lakótársa Georges Karagyorgyevics. A diákpanzióval szemközt, az orosz konzulátus mellett la­kik a papa, Karagyorgyevics Péter szerb trónkövetelő. A pesti álmok együtt laknak Genfben a balkáni álmokkal. Molnár fut­ballozik a trónkövetelő gyermekével. Az éhes európai peremvidékiekkel való talál­kozás nem szerepel Az éhes városban. Meg-

Next

/
Thumbnails
Contents