Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - MOLNÁR GÁL PÉTER A sültgalambra váró város

erősítést adott azonban emberlátásához. Kifosztovics pátriárka és báró Végh-Allo­mássy tábornok, a cirill királypuccs vezető niemandjai tőrül metszett magyar baksis­lesők, enyves tenyerű kamarilla-politiku­sok, főhivatású zsebtolvajok és szakkép­zett összeesküvők. A vígözvegy (1905) epés operett. A párizsi bohózatíró-páros, Robert de Fleurs márki és Gaston de Caillavct visszalopják majd a bécsi librettó-tolvajoktól. Marsoviába rak­ják a cselekményt. Hanna Glavari (erede­tileg Madelaine Palmer) alakját átkeresz­telik Missia Palmicri névre. Föltüntetik amerikai lánynak, átszámítják gondosan húszmilliós örökségét ötvenre, mert 1909­et írnak. Elértéktelenedett a pénz. Nem devalválódott azonban a mesében rejlő gúny ereje. Molnár Ferenc kamaszíróként kifigyel­te a francia bulvárszerzők epésségét. Első tegényéhez előzményekért nemcsak Pá­rizsban kereskedett. Különben is, első re­génye előtt írt néhány első regényt. A leg­első elsőt nem írta meg: 1897. december 11-én a Budapesti Napló II. évfolyamának 342. számában elkezdi közölni A fehér virá­got. A második közlés után, december 12­én elakad vele. Az utolsó ház 1898-ban készül. Megjelenik az Új Időkbon (1902. március 30.-június 22. közt a 14-26. szám­ban). 26 folytatásban (1899. február 19­március 19.) kinyomtatják a Jour-fixe kis­asszonyt. S még az Eva című érzelmes is korábban megjelenik: könyv alakban 1903-ban, de első megfogalmazásban a Bu­dapesti Naplóban 1900. március 5.—április 4. közt (63-93. szám). Ezek az első regények tollpróbák csu­pán. Az igazi magyar regény a kajánul áb­rázolt Budapest. Előzményeit joggal ke­restük francia vígjátékszerzőknél. Mégis, hazai előzménye egy országgyűlési képvi­selőnél található. Mikszáth Kálmánnál. Mikszáth 1898-ban föltámasztja a sziget­vári hősöket. Emlékükkel és föltételezett aranyaikkal rárontanak a fővárosra. A sír­jukból fölébredt hősök fölkeltik a minden­kiben szunnyadó mohóságot. Egy sültga­lambbal álmodó város szembesül a rene­szánsszal. Három évvel előbb a saját jelenkorával elégedetlen Pongrácz grófot Mikszáth még visszaküldte ábrándozni a reneszánsz­ba. Felnyíltak utóbb a sírok. Beáradt a múlt a jelenbe, bearanyozni a jövőt. Az Új Zri­nyiászban nem a meggazdagodásról álmo­dik a város. A sóvárgott sültgalamb nem közvetlen anyagi haszon. Közös álmot sző­nek benne a legitimált magyarságról. A magyar hazafiasság története a hiányérze­tükben önbizonytalanok krónikája. Ki kell rángatni sírjaikból a három évszázada el­holtakat. Jöjjenek a halottak, magyarítsák az élőket! Az eltemetett hősök a Minden­ható műhibájából korábban megfúvott íté­letnapi harsonák szavára kikelnek sírjaik­ból. Föltámadásuk a vágyak kivetítése. Az elfojtások mesés föloldása. Mikszáth és Molnár, a két szatirikus ki­beszéli a kollektív vágyakat. — Szeretném tudni, mit csinál az ember egymilliárddal? — töprenkedik szülőfalu­ja, Pest lakossága nevében az ifjú Molnár. — Szeretném tudni — kérdezi Mik­száth —, mit csinálnának a magyarok, szembetalálkozva történelmi példaképe­ikkel, akikre oly gyakran hivatkoznak? Egy lobogó alá toboroz az érdek. Zöld mezőben repül egy sültgalamb. Hátába be-

Next

/
Thumbnails
Contents