Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik

nyezővé. Nádlerazún. finomnaturalizmus képviselői közé tartozott, és két évig Bécsben, a „hangulati tájképfestés" (Stimmungsimpressionismus) osztrák nagymesterétől, Emil Jakob Schindlcrtől is tanult festeni. Megérintette a plein-air festés eme vonulatának a szemlélete, kivilágosodott a palettája. Nádler egyike volt azon kevés festőinknek, akik az olajfcstés mellett előszeretettel művelték az akvarelltechnikát: sok látképet festett ebben a műfajban is. Életműve még feldolgozatlan, így művészi fejlődése egyelőre nem rekonstruálható. Ha például az 1887-ben festett Víziváros-beli Bomba teret (ma Batthyány tér) ábrázoló kompozíciójának fényképét megvizsgáljuk, joggal tételezhetjük fél, hogy vedutái megfestéséhez — legtöbb kortársához hasonlóan — fényképeket is felhasznált. A piac szereplői, a járókelők figurái, az utcaseprők mozdulatai egy pillanatfelvétel véletlenszerűségével hatnak. A nyolcvanas évek közepén a pályázattól függetlenül is született Budapestről néhány kép, amit „korszerűnek" lehet nevezni, amit még nem dolgozott fél a szaktudomány, és ami felvillant valamit a város akkori képéről és hangulatáról. Bruck Alajos (1846-1910) festett több ilyen képet. Hosszú párizsi tartózkodása alatt a naturalista festésmód mesterévé érlelődött. 1885-ben készült nagyméretű festménye az Alsó-Dunapartról (a Petőfi térnél) korai főműve, melynek színvonalát később már nem sikerült megismételnie. Ez a helyszín már Barabás óta kedvenc témája volt a városkép-festőknek, de időközben rengeteget változott. Valószínűleg ezúttal is fénykép segíthette a festőt a látvány megörökítésében, de ez semmit sem von le a gondosan megfestett, nagylélegzetű, zsánerrészleteket is magába olvasztó látkép művészi értékéből. Gyöngyházszürke fényű őszi délelőttön zajlik a piaci élet a rakparti lépcsőkön, ahol parasztasszonyok terítették ki a portékáikat. A part mentén áruszállító bárkák és gőzösök horgonyoznak, beljebb a Dunán is élénk a hajóforgalom. A szemközti Várhegy sziluettje még egyszerű, a palota még nem épült ki, és a Mátyás templom sem nyerte el még díszes, neogótikus köntösét. Távolabb, a Lánchíd mögött kékesszürke pára fátyolozza be a hegyeket. A képnek szokatlan és merész a szerkezete: a meredek rövidülésű, a távolban összefutó rakparti lépcsők dominálják a látványt, a hajók sötét teste kompozicionálisan alig tudja kiegyensúlyozni kemény, éles vonalaikat. A Duna hajóforgalma és a piac remekül megfestett zsánerfigurái lazítják kissé a kompozíció törékeny egyensúlyéi szerkezetét. A képet a borongós őszi fények atmoszférikus, érzékeny harmóniája avatja jelentős művé. Tájképi távlata ellenére a realista plein-air piacképek csoportjába sorolható, és a Monarchiában viszonylag korai, igen sikerült példája a témának. (Hasonló pontossággal megfestett kompozícióval aratta első nagy sikerét 1888-ban Prágában Ludek Marold [A prágai gyümölcs- és virágpiac], Bécsből pedig Carl Moll már említett Naschmarkt képe tartozik ide.) Bruck Alajos 1894-ben hazatelepedett Londonból, és ezután is festett városképeket Budapestről. Ezek jóval kevésbé ambiciózus kompozíciók. Majd valamennyi „piackép" Cl Dísz téri piac, A Döbrentei téri piac, A Szentháromság téri piac). A helyszín