Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)
MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik
A historizmus hetvenes évekbeli fénykorában Monarchia-szerte az italizáló neoreneszánsz paloták jelentették azt az építészeti ideált, mely a szabályos, áttekinthető nagy tömböket és a nagyvonalú monumentalitást 43 , az urbanisztikában pedig a széles, egyenes vonalú sugárutakat, tágas, szabályos tereket kedvelte. Ezek az új, többnyire azonos párkánymagassággal épült, hatalmas épülettömbökkel szegélyezett nyílegyenes utcák, melyekbe a frissen ültetett csenevész fácskák még nem tudtak becsempészni semmi „lazaságot", szemben a girbe-gurba utcák, apró terek világával, nem inspirálta a pittoreszk motívumokat kedvelő, romantikus szemléletű, hagyományos vedutafestészetet. A hetvenes években és a nyolcvanas évek elején ez a képtípus Bécsben és Prágában is válságban volt; Rudolf Alt volt az egyetlen, aki ekkor sem fogyott ki a változatosságot teremtő ötletekből, és megfestette az új utcákat is, még ha — mint panaszolta — munka közben „el is aludt az unalomtól". A többi európai nagyváros, Berlin, Frankfurt, London vagy akár Párizs sem adott többé elég ihletet a hagyományos értelemben vett vedutákhoz. A válságba jutott zsáner az európai kultúrturizmus által divatba hozott olasz, spanyol, francia stb. kisvárosok festésérc szorítkozott, és lassan 43. Winkler Gábor: Városépítészet a historizmusban. In.: A historizmus művészete, id. mű, 31—48. old. 44. Itt csupán néhány híres modern városi utcaképet sorolunk fel: Manet: A vasút, 1872-73.; Monet: Saint-Germain l'Auxerrois, 1866., Themze a Parlamenttel 1871., Boulevard des Capucines, 1873., Pont de l'Europe, 1 877.; Renoir: Pont Neuf, 1872.; Pissarro: Place du Théâtre Français, 1898.; Paul Signac: Boulevard de Clichy 1886. A témáról Id.: Thimoty J. Clark: The teljesen lesüllyedt a souvenir-art kommersz színvonalára. Az új városkép típusa Párizsban született meg, és szorosan nyomon követte a város modernizációját. Manet, majd az impresszionisták közül elsősorban Claude Monet és Camille Pissarro, de esetenként Renoir is festett képeket a modern nagyvárosi életről, Párizs új boulevard-jairól, pályaudvarairól, sőt éjszakai szórakozóhelyeiről is. 44 Nemcsak a művészeti avantgárd festette meg Haussmann modern Párizsát, hanem a beérkezett, nagyra tartott akadémikus mesterek is. E. G. Grandjean 1876-ban állította ki a Salonban a Boulevard des Italiens című képét, mely éles fókuszú fotografikus precizitással örökítette meg a napsütötte boulevard forgalmas életét. Egy másik példája a fényképek élességével megfestett akadémikus realizmus városképének Jean Beraud festménye, amely egy szeles napon örökíti meg a Pont des Arts járókelőit. Egyes realista kismesterek Párizs zsánerrel vegyített „félmodern" utcaképeire specializálták magukat a nyolcvanas, kilencvenes években. 45 Az új szemlélettel megfestett veduták többsége a hetvenes években Claude Monet ecsetje alól került ki, aki angliai tartózkodásának idején, 1871-ben az addig festőinek éppen hogy nem tartott Londont is többször megfestette a Themzével. Painting of Modern Life: Paris in the Art of Manet and his Followers. London, 1985. 45. Számos párizsi festő, akinek a Montmartre környékén volt műterme, megfestette ennek az akkor még külvárosi negyednek a látképét, utcáit vagy tereit: 1 876-ban Norbert Goeneutte, 1886-ban Paul Signac, 1887-ben van Gogh. Ld.: John Milner: The Studios of Paris. New Haven-London, 1988.
