Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

Marinovich: Igen, aztán mégis Sztálin út lett. Azt mondták, muszáj. Egyébként szerény személyem volt az utcaelnevezési bizottság elnöke. Harrer édesapjáról, Harrer Pálról, aki az utolsó óbudai polgármester volt, Óbudán van egy utca elnevezve. Preisich: Egyébként abban az időben keletkezett az ellentét Fischer József és Vas Zoltán között, amikor Vas Zoltán Budapest polgármestere volt, Fischer meg újjáépítési kormánybiztos. Tulajdonképpen mind a kettő saját maga akarta újjáépíteni Budapestet igen nagy energiával, de keresztezték egymás hatáskörét. Ráadásul különböző párt tagjai voltak: Fischer szociáldemokrata volt, Vas Zoltán kommunista. 1947-ben megalakult az Újjáépítési Minisztérium, ezáltal Fischer „újjáépítési kormánybiztos"-szerepe megszűnt, már csak közmunkatanácsi elnök volt. 1948ban, egyidejűleg a Közmunkatanács megszüntetésével Építési és Közmunkaügyi Minisztérium alakult. És még egy anekdota: az előbb említetted Siklósi könyvét. Amikor a Közmunkatanács megszűnt, a könyvtárát átadták a Fővárosnak. A Fővárosnak volt ott egy tanácsnoka, aki megkapta ezeket a könyveket, és az összes olyan könyvet, amelyeken koronás címer volt, zúzdába küldette. Ezért vált ez a könyv ritkasággá, ezért csináltak aztán ebből egy reprint kiadást. Nekem még van egy régi példányom. Ráday: De nagyon előreszaladtunk időben. Beszéljünk még pár szót a főszereplők egyikéről, Podmaniczky Frigyesről. Benkes Réka: Valóban ez az a kor, amikor az arisztokrácia még a politikai, a hivatalnoki felső szint legfontosabb állásait birtokolja. Ilyen szempontból báró Podmaniczky Frigyes kinevezése sem a tehetségnek szólt elsősorban, hanem az arisztokrata születésnek. No meg a politikai hátterének, hiszen a fúzió után pártja — amelynek később ő lesz az elnöke — bekerül a hatalomba, kormánypárttá válik, logikus tehát, hogy ő áll a Közmunkatanács élén, nagyon sokáig, 1905-ig. Igen ám, csakhogy Podmaniczky nem egyszerűen arisztokrata volt, hanem lecsúszott arisztokrata, aki jellemében, gondolkodásmódjában, világszemléletében, életmódjában — ami könyveiből, politikai irataiból is kilvasható — egy picikét polgár is volt. És ez a polgári értékekkel és mentalitással párosuló arisztokrata magatartásforma és gondolkodásmód már egyértelműen predesztinálja őt arra, hogy a Közmunkatanács élén álljon. És egy olyan szakmai gárda, amilyen a Közmunkatanácsban összegyűlt, csakis az ő vezetésével érhetett meg ilyen hosszú időt és ilyen fontos eseményeket, mint amilyen Budapest fölépülése volt. Csinálja valaki ezt utána, hogy egy olyan százéves múltat tudott számunkra megteremteni, amely még a mai napig is működőképes, csak javításokat kell rajta végezni.